tag:blogger.com,1999:blog-28751374433878216512023-06-20T05:18:55.250-07:00Egy idegenvezető magánélete-esKá-http://www.blogger.com/profile/07581969457631894229noreply@blogger.comBlogger2125tag:blogger.com,1999:blog-2875137443387821651.post-51381297586766723652010-11-18T09:58:00.000-08:002010-11-18T09:59:36.675-08:00Egy idegenvezető magánélete (XIV - XV.)<m:smallfrac m:val="off"> <m:dispdef> <m:lmargin m:val="0"> <m:rmargin m:val="0"> <m:defjc m:val="centerGroup"> <m:wrapindent m:val="1440"> <m:intlim m:val="subSup"> <m:narylim m:val="undOvr"> </m:narylim></m:intlim> </m:wrapindent> </m:defjc></m:rmargin></m:lmargin></m:dispdef></m:smallfrac><br />
<div class="MsoNoSpacing" style="color: #cc0000;"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"><b>XIV. A VÉGÁLLOMÁS</b> </span></div><div class="MsoNoSpacing"><br />
<a name='more'></a></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> No comment! </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> (angol) </span></div><div class="MsoNoSpacing"><br />
</div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> A VÉGÁLLOMÁS (9) kunkor, Kéregető Félkéz András vadászterülete.</span></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://sites.google.com/site/kepesfamilia/_/rsrc/1289064156356/kiserlet/utcakoenyv-kepei/utcakonyvbelkep09_fmt.jpeg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://sites.google.com/site/kepesfamilia/_/rsrc/1289064156356/kiserlet/utcakoenyv-kepei/utcakonyvbelkep09_fmt.jpeg" /></a></div><div class="MsoNoSpacing"><br />
</div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Kéregető Félkéz András lát el történetekkel rendszeresen, „csak egy húszast, testvérkém, de nyócötven is ölég” a mindennapi prológ. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Szponzor vagyok, hallgatom. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> – Vót egy kutyám, ne tudd meg, ilyen picike (mutatja), na, ez a kutya most el lett adva itten a kispiacon, t’od hol, flamós vót ő is, én is, hát köllött a suska. Ne tudd meg, vettem egy kóbászt. Ekkorát, ni! Vagy húsz deka (mutatja), oszt a felit behalóztam, a felit meg adnám neki (sóhaj), csakhogy ő meg mán e vót adva. (mutatja) Behalóztam az övét is, oszt ne tudd meg, főgyütt az alsó, az enyim, de min ki a fődre (öklendezést imitál), a kutyámé meg (fuldokolva röhög), hát az övé meg bennmaradt! (csapkodja félkézzel mindkét combját fölváltva) Ne tudd meg, az enyim gyütt ki, az övé meg bennmaradt! (visszanyeli taknyát, nyálát) Tesókám! Hát ez az isten szara! (szeme kihűl) Aggy egy cigit! </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Még hallunk róla, de most menjünk tovább! A végállomás egy kunkor, üvegpagodája megannyi kilökött szem. Megdermedt váltók, igazán fáradt olajtócsák, egy volt halsütő. Zsíros függönyét még tisztességgel be sem húzta. Az Asszony minden karácsonykor itt álldogál töméntelen szatyorral megrakodva és vár. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> – Néni, itt már nem jár villamos! </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> – Már nem? Nem baj, akkor megvárom a következőt. Visszaül a huzatos váróterembe, elrendezi maga körül a cuccait. Az öregasszonyok irgalmatlanul türelmesek. Nem tudnak arról, hogy meghalt John Lennon, eltávozott Örkény István és elment az utolsó VONAT. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> – Naccságos csoportvezető úr… legyen má’ kedves, ekkis szívességre kérem. Az onokám irtya eszt egy igen bizalmas helyről (eddig mily eredeti írói élc). </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Csak tuggya, se a szemüvegem nincsen nállam, se nemigen tanultam meg olvasni… (hát ez sem mentes hatások iránt) … Nagy könnyebülésére a fijamnak (mosmár ota figyeleg) nono foktya… óvatossa má (hogy lehet, hogy nem unom) (még mindig ÉN: unom, de leeshet itt még valami, ezért elvállok és a gumikesztyűt is desszantos-türelemmel fel:) </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> KEZDEM: </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> – Nagymamám mostan áthoztak a… gyházba az ellátás i… jó: anya, ha megérhette volna, amit apa, hála a j… nem, akkor boldog lenne. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> A fia közül egy legalább… lett. És kiállta a… ezerszer kiálltok … hozzátok: be ecedtet. Ez mindannyiunknak maga a … főzde. egy testvérünk által bejutott erjedet a… a már ká…le… kis kenyérrel. Igen, le… és most a meséje bánja, persze meg…ük, mégse küldött fén..pet. De itt sokat go…lok rád és minden … re. Ha megvolna az amin, anya, te nagy…, mg az ap… együtt nézünk a …jónál, amikor… halászott és nem fogott semmm…, és olyan jót röhögtünk, ez kéne, mert a tetoválás… mégis rám tudnák rajzolni, lehet, hogy e miatt most meg… kapok, csókol:… Látom, fiatalember maga is elóvasta. Itt mindenki elolvasta már legalább egyszer. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Ha nem sértem meg… Plesz… Plesz István… doktor. Na csak névrokona, vagyis távoli a nagyhírű cukrászéknak. Úgy tűnik, szeret olvasni… hát, én meg csak úgy üldögélek. Otthon vagyok idegen. Hidegek a falak, hiába fűtőm őket. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Könyvkiadó voltam, ha meg nem sértem az urat. Aztán meg könyvkereskedő, de ezen az utcán nem sokat kerestem. Egy Révayt eladni lehetetlen. Maó még szo-szo. Nemde, a már soha vissza nem kunkorodóra vár? Nagyszerű, nagyszerű… Ajánlhatok esetleg valamit…? Mindig van nálam egy-két csemege… Van itt, kérem, használtnak nevezhető könyv is. Ez például lyukas. Feltételezem, asztalbillegést volt hivatott kompenzálni. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Ez egy keskeny polc áldozata, fölöttébb félbevágták. Ebből eléggé el nem ítélhető módon, kitépkedtek lapokat, ez meg minden sarkán paprikás-zsíros. Ebben egy avítt parizerszelet lehetett a könyvjelző – megjegyzem a gyorsolvasás egyik apostola tehette, mivelhogy az egyik oldalon már a másikat is olvashatjuk. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Amit itt lát, ebben a stanecliben, az megmentett példánya egy nagy idők nagy líragyűjteményének. Na, ebben meg a dedikációk tettek némi kárt. Beleolvasok, de olyannyian megírták már… nos, ha vállalja: </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Idézem: </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> orulok Van elseje </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> MüFordit dr. Peter Hany es csalad </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> 1881 Berlin </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> K. Marx </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> A KÖZÖSSÉGNEK </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> 1907. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Boda Ferenc </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> M. kir. Főügyész </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> LEFOGLALVA </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Budapesten, 1920 1895/202-Bt. 39. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> dr. Hertelendy </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> halála kapi tallistákra!!! </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> szabó Ellek sztallos újPesten!!! győzunku Gyis!!! </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Figyelj Faszikám! </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Kivéstem neked a – na találd meg! – pont elfér benne a román konyakod. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Zareát tettem bele, mert azt kaptam! </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Ugye ugattam, hogy jól jön még a FOXIMAXI! </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Faszikád </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Na: látni méltóztatik. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Sárgább a körmöm, mint a diplomám! Kérem, én csak bagózok, batózok, de mit juris utriuque doctor! </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Apám adta a könyvszakmát a kezembe, nem lehetett széttárni. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Elkaptam, most széttárom, lent vagyok. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Akar egy Mikszáthot? Jókait? Arany gerinc, jubileumi, van belőle egy nyolcvan centim. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Ha nem, nem. Én, kérem, nagyon is tudom, hogy ide már nem jön villamos. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><br />
</div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> A VÉGÁLLOMÁS (9) elvetélt kunkor. Kéregető Félkéz András és Okos Tóni vadászterülete. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Most éppen Okos Tóni lát el történetekkel. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> – Nos, uram, föltenném a nagy Albár kérdést. Mi az elem? Túróst, nekem legyen mondva! Nem a vegyi értelemben vett miazmákról szólok. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Ámbár, amiről szó lesssz (hány esszel írja?), nyilván elem is, de ez elemelem… Hah, jó vicc– szóvicc. Komolyra. Hát nekem lett volt mondva: loptam egy elemet. Egen, ebbe a kisrádióba. Ebbe bele. De viszont igen rövid ideig kulminált szerénysége. Na, most, kérdem én, mint antiamerikai tojásfejű? Panaszkodhatom-e valakinek is, ne adj vacsorát, reklamálhatok-é ott, ahonnan lopatott, minekutána viszont be is vagyok csapva nemde? Mert, ha teszem, ugyanezt a batérkát kifizetem, szerénysége akkor ugyanúgy, idő előtt exitál. Na, jó, akkor nekik legyen mondva, legális panaszt tehetek, de a becsapás ténye változtatlan. Az a Kirkegárd (hahó, most te tévesztettél Okos!), jó, hát elfelejtettem, hogyan kell írni. Na. A lényeg, nektek legyen mondva, az a Søren, igen Søren, ez a keresztneve, erre emlékszem. Hehe, kíváncsi vagyok, hogyan gépeled a svéd ö-t! Hagyjuk. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Egy-egál. Na, hagyjuk kibeszélni, jó? Az én Elemi Becsapatásom kérdésköre és a fent említgett Ábrahám problematikája azonos. Nem tudjuk, mi a helyes út, de mindenképp kopik a cipőnk. Vagy teszem azt, veszek egy rosszat, és mellé elcsenek egy jót. Be vagyok-é csapva? Csak félig vagyok becsapva? Vagy maradjak békességben? </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Egyébiránt tudja mennyi választott el a doktorátusig? Hah! egy pár év. Baracskán. Tudom, gyönge volt, de megyek rádiózni. Albanberg lesz a Kossuthon. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> (Ó, már megint ez a szobor – lásd ott!) </span></div><div class="MsoNoSpacing"><br />
</div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> A VÉGÁLLOMÁS (9) egy kunkor, értő kezek abortálták nem olyan rég. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Kéregető Félkéz András, Okos Tóni és Habán Endre vadászterülete. Most éppen Endre lát el történetekkel. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> – Na, mi van, nem tucc telefonni, vagy mi! Mi? Hanyat doptá’ be, mi? </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Én eccer háromot, az’ mékse tuttam beszényi. Mi? Há’ nem is vót kit hínom, az igaz. Peeg háromféle emberek vannak. Akiknek titkos a számik, de aszok szarnak ránk, magosan. Asztán akik nincsenek othol, asztán csak búg az a kurva. És azok akik magánosok és mindik foglaltat mond a gép, me mindig másokat hívogatnak. Ity mindenki pedobál, a többi mek röhög. Bedobátá’ te is, mi? Láttam, bazeg. Háromat tökőté’ el. Ecce főhivtam a Szilátyit, mi? Akkó még megvót a rágyóm, aztán a geci Okos elopta. Szokol vót, megisme’tem, me’ vót rajta egy karcolás. A Okos az ety moslék, pofázógép. Hát akkoriba’ éccaka hajgattam a Szilágyot. Mek aszt a sok barmokat, akik betefonátak, hogy így a Szilágy úr, meg úgy a Szilágy úr! Én meg fekszem a homokládába’, asztán hajgatom a sok telfonos szerencsétlent. Há’, most má’ nincse rágyóm. Néz’eg, baszkikám, én má’ csak itt lakok a homokosládába. Ez vót régen a sínfékhomok. Este főhajtom a tetejit, bemászok, aszt visszacsukom. A zsaruk se basztatnak. Na, gyere, van e’kis almaborom. Bassza meg, megfagyott! Hát már esz is csupa víz! Má’ mindent meghamisítanak. Megy még a Szilágy? </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Mi? Na, nézzed itt a Nagyjóska, ezs a takaró emmeg egy nejlon, esz van, ha esik. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Aszongyák, azé vagyok a Habán, mme’ ety pap csiná’ta föl az anyámat. Hát hasonlítok én egy csuhásra? Az a pocsvadék Okos, asz beszé’ ilyen szemécségeket. A Váry, az vitetett e’, mer’ ez a nevem. Ötvenbe’ aztán Barcikán építettünk egy Vegyigyárat. Aszongyák, azokba a rablakásokba’ most a munkások laknak. Fasza, mi? Négy év rabi-ropi vót. Mi? A homok jó, csak ne ázzon meg, me’ akkó mekfagy, mint a almaborom. Ha majd megin gyüssz, fölóvasztom, ha meg nem vónék itt, csak kotorgy bele a homokba, oszt mektalálod. Csak vigyázz, me’ a Kulka szemetes, mek az a Szemét Okostóni, az is kutakszik. Na, becsukok. Mi? Pá! </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> A Kulkáva’ megetetem a lapáttyát. Megetetem a szarlapáttyát, ha kutakszik. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Ott álltam a jeges szélben, ahol valaha villamosra vártam, miután a Kisbulgárt hazakísértem. Karácsony illata lengett a sötétben, és mellettem a sínfékhomokos szarkofágban haldoklott egy ember. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> – A temetőjáratot várom – izzik föl egy pici parázs. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> – Kurt Vonnegut vagyok Cape Codból – tudja, errefelé vermelték el egyik Nagyanyámat és gyermekkori szerelmem. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> – Üdvözlöm, nekem is sok halottam fekszik errefelé, de ha arra elfordul, gyalog öt perc a temető. Ez itt csak az előkészítő. Látja, ebben a faládában egy almabor-felvásárló agonizál, és aki ott jön kétszáz szatyorral, az az Asszony a Végállomásról. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> – Hah, már ide is beosont a jólét. Azt hittem, nálunk New Yorkban van csak ez a kaszt. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> – És az a másik parázs? – Ahogy beleszívott a cigarettájába, úgy láttam, vékony ballonkabát van csak rajta. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> – Az, azt hiszem, Ottlik Géza. Már nincs közöttünk. Ő is író, nagyon jó író volt. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> – A mindenit, én meg azt hittem, hogy csak nálunk New Yorkban vannak csak nagyon jó írók. Na, akkor isten áldja meg, mister… </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> – Idegenvezető… </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> – Mister idegenvezető. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> K. V. a fejét csóválva eltűnik, még hallom, hogy a jeges földre dörmög: </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> – És én még azt hittem, hogy idegenvezetők csak nálunk… </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> – Hé, Kurt! Jöjjön vissza… Nem mondtam a koordinátákat! </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Elnyelődött… Bassza meg! </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> – Azt meg már tudja meg az úr, akárhonnan is jött, hogy karácsony elsőnapján én már fahéjas diósbeiglit ehettem, és százötven forintos konzervhalat. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Mákos beiglivel törültem ki a makrélát. Erre Meindl kakaót ittam. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Hát pénz jobban kellett volna, kenyérre, meg krumplira, és zsír sem ártott volna, de a kakaóvaj meg a mogyorókrém se kutya! Szalag volt rajta, igen profi, meg szaloncukor. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Na, azt a kunkorított szalagot kössék a faszukra! </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> A jövő lila-zöld ígérete! </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Ja, és az a húgyszagú szuperkonzerv. Meg a lógatós Lipton. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Hát az kurva jó! </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Kétszer voltam kezelésen, és sokkoltak, amikor már tudvalevő, nem szabad! Itthon nincs víz, és kikapcsolva a villany! Tizenhatszor vittek a nedvesbe. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Félvezető voltam, egy gyönge vicc közepette! Én TUDOM, hogy nem vagyok SKIZÓ, ennélfogva skizó vagyok. Ez logikus. Az uram szintúgy kapott egy karácsonyi csomit, ő arra hivatkozott, hogy három gyerekünk van. Igen ám, de azokat én neveltem, és intézetbe vannak. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> A két lány: Négyike, meg Májusegy, a fiú, Ő már maholnap katona: Ősznek kereszteltettem el egy zsidó temetőbe. Sokra viheti még. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Az uram Szentes István, én meg Gizella vagyok! Szólítson egyszerűen csak Gizinének! Tessék csak megírni, mi történt velünk! Én ismerem magát! A maga mamája egy szent volt! Mondja meg az úr. Ki volt ez az úr? </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> – Valami író. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> – És a másik, csak nem az is…? </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> – De igen, meg a harmadik is, meg a negyedik is, tele vagyunk íróval. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Egyedül én lehetek nem az, ámbár az sem biztos! </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> – És maga mire vár? </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> – Egy szobára, ami majd nagyobb lesz, mint a mai. Nem kell kerülgetnem a filodendront, és a bejárónőm elnézést kér a rosszul összehajtogatott zoknikért. Vörösmarty úrral fogok szivolázni, és annyi cigány zokog, hogy csuda – az ablakom alatt. Csutoros mester reszketni fog, de nem a félelemtől, Nünüke teával rohangászik, Zsébet levelet fogalmaz valami Bolgár herceg esküvőjére. Szent Ferenc városába képzelem magam, és tele szivarhamuzom a tájat. Könyvet fogok olvasni. Azután írni egyet cserébe. (?) Reggel az Andokba ébredek, a nagyablak előtt hóval teli a Riviéra és Kőbánya kedves éjszakái kísértenek. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Melasz-patika-kenőolaj illata. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Köz-költő leszek mégis. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Elestem. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Utcagyerek kimetszett nyelvvel. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Antiavantgard guberáns. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Elmúlt kedveseim koponyáit görgeti a szél. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Viszlát!</span></div><div class="MsoNoSpacing"><br />
</div><div class="MsoNoSpacing"><m:smallfrac m:val="off"> <m:dispdef> <m:lmargin m:val="0"> <m:rmargin m:val="0"> <m:defjc m:val="centerGroup"> <m:wrapindent m:val="1440"> <m:intlim m:val="subSup"> <m:narylim m:val="undOvr"> </m:narylim></m:intlim> </m:wrapindent> </m:defjc></m:rmargin></m:lmargin></m:dispdef></m:smallfrac></div><div class="MsoNoSpacing" style="color: #cc0000;"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"><b>XV. SZÓTÁR</b> </span></div><div class="MsoNoSpacing"><br />
</div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> ASZALNI – mosoly, harsány kárörömmel tetézve </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> BASZGATNI – finom változata, a „miért nem jöttél időben?” című műsornak </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> BEFÜLT – nehéz testi munkával összelopott tüzelőanyag kispolgári fölhasználása </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> BUKSI – igen személyes szóképzet, ne feszegessük! </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> BÓKLÁSZNI – séta, közel a csavargáshoz </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> BURUTYKOLNI – mélyről fölbugyogó, fölületes beszéd </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> BOZSENKA – végtelenül kedves hajfonat. Egy kettéválasztott hajzat, jobb és baloldalon való feltűnése. Ha nemet mond a viselője, elsöprő erejű. Többnyire nem lehet haragudni rá. Röneszanszosított változata bogyókkal, gyümölcsökkel díszített. Aki észnél van, nem a bogyókra hajt, hanem a BOZSENKA által fölszabadult gömbölyű vállacskákra. Oda egy puszit helyezhetünk el. Na! Ez a BOZSENKA! </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> BOGYÓS – a fenti örömöket mellőző egyén. Arany János szerint: </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> BALGA – Bánóczi József szerint (hogy Ráth-Végh is jól járon): Átabota, balgatag, bangó, bamba és bárgyú (a közepéből idézek), három fertályos, hígvelejű, horpaszeszű (később), süsü, szamár, szűkeszű, szele-kajla (na enynyi!) Ja! és Tőksi! </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> CINIZ – nyelvkotlás, kár a papáért! </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> CINÓKA – könyvbotlás </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> CIRKULÁL – macska télen, kikéredzkedés előtt, többnyire már bepiszkolt. De hát a látszat! Meg a szándék! És köröz-körbejár </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> CSIHAD – megnyugszik. Intőkönyv és öt üveg sör utáni állapot, ha az ellenfél nem üt </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> CSÖKÖTT – nem párthű. Sokszor beleiszik a pocsolyába. Ha nem dadog, ombucman lesz </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> ELTÁNGÁL – miután nem népitáncot rejt a szó, higgyük el, megverettetik! </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> ENOMATENTEMPLAMENT – nekem már van, a télapónak várható, az ámbrás cet meg türelmetlen </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> FLANGÁL – Jókai Mór szerint, aki nem rendelkezik öt pengővel, és mégis le s föl mászkál a promenádon, az nem sétál, az CSAVAROG! Szerintem, aki Jókai Mórtól ezt nem ismeri, az FLANGÁL </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> HÜTTŐZNI – egy már fölhevült és megszeretett lényt kihajtani alacsonyabb hőmérsékletű közegbe </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> KÉRDÉS – hány óra van, ha a percet betiltják? </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> NAODA – a Szaharin együttes fedőneve. BB találmánya. Aki nagyon kíváncsi, elárulhatom, Dakota volt az eredeti, de a Duci és a Buci igazi. Nem beszélve Béciről. Ezt a könyvet egy kicsit az Oszvald testvéreknek is ajánlom </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> PEPINOL – bogumil Hadrivál hőséből keletkezett szó, a. m. össze-vissza beszél, ám nem mindegy, mit </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> SÜHÁS – nagyon szép, az Idegenvezető által kitalált képzavar. Annyit jelent: akit szeretünk, kiérdemli </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> SZÖSZMÉK – frakkon, illetve dohányzóasztalon előforduló farmernadrágszösz </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> SZÖVŐDZIK – kétségbeesetten járkál, le-föl. Nincs állati megfelelője! </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> TASLI – arculilletés </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> TÓCSA – csoda, mely létrejöhet bárhol, ha a földön folytonossági hiány lép föl, némi víz is adatik és két guggoló gyermek </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> TÓTÉKOZNI – 1. sértődött elvonulás Ö. I. tiszteletére. Főleg illemhelyre. 2. fölszabadulni, elvágyódni, lenni</span></div><div class="MsoNoSpacing"><br />
</div>-esKá-http://www.blogger.com/profile/07581969457631894229noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-2875137443387821651.post-5795832310494753942010-11-12T11:15:00.000-08:002010-11-18T09:50:09.337-08:00Egy idegenvezető magánélete (I - XIII.)<m:smallfrac m:val="off"> <m:dispdef> <m:lmargin m:val="0"> <m:rmargin m:val="0"> <m:defjc m:val="centerGroup"> <m:wrapindent m:val="1440"> <m:intlim m:val="subSup"> <m:narylim m:val="undOvr"> </m:narylim></m:intlim> </m:wrapindent> </m:defjc></m:rmargin></m:lmargin></m:dispdef></m:smallfrac><br />
<div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"><span style="font-size: large;"> <span style="color: #cc0000;"> </span><b style="color: #cc0000;"> Jépont</b></span> </span></div><div class="MsoNoSpacing"><br />
</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://sites.google.com/site/kepesfamilia/_/rsrc/1288821495090/kiserlet/jepont_kep_FF_fmt.jpeg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://sites.google.com/site/kepesfamilia/_/rsrc/1288821495090/kiserlet/jepont_kep_FF_fmt.jpeg" /></a></div><div class="MsoNoSpacing"></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> VÁCZY Jépont Tamás </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> [Jépont = J. = János] [Más értelmezés: Jé! pont Tamás!]</span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> díszlet- és jelmeztervező, grafikus, író (Makó, 1948. szeptember 2. – Budapest, 2008. augusztus 26.) </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Autodidakta művész volt. Magát „képíró”-nak tartotta. Grafikával, illusztrálással, mail arttal, performansszal, plasztikával egyaránt foglalkozott.</span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"><a name='more'></a></span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;">1967-ben a rendőrség fellépése miatt botrányba fulladt utcatárlatot „rendezett”. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> 1975-től olvasótáborokat vezetett. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> 1977–78-ban részt vett a Makói Alkotóközösség újjáalakításában. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> A 70-es évek közepén a Pannónia Filmstúdióban készített rajzfilmje (Anyám, a szekrény tele van katonákkal) dobozban maradt. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Fontos munkái közé tartozik sajátos, pszeudo-dokumentarista stílusban fogant fantázia-országa: TRIPICON. A maga kreálta birodalom valamennyi aspektusát aprólékosan kidolgozva, az irónia eszközeivel mutatott rá a korabeli magyar társadalom visszásságaira. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Verseket, kisregényeket írt és publikált. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Számos film, tv-műsor, valamint alternatív színházi produkcióhoz készített díszlet- és jelmeztervet. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Rendszeresen tervezett a H. U. R. K. A. Színház, valamint a kaposvári Csiky Gergely Színház számára. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Rendszeresen szerepelt grafikai és kisgrafikai kiállításokon. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Egyéni kiállítások </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> 1967 • Utcatárlat, Váci u., Budapest </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> 1975 • Plasztikus grafikák, József Attila Könyvtár, Makó </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> 1977 • Távirat, Fiatal Művészek Klubja, Budapest </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> • H. U. R. K. A., Színház és Műtárgyak, Milánó </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> 1978 • Lila Iskola, Budapest </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> 1979 • Színház, Mini Galéria, Budapest-Újpest </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> 1980 • Tárgyemberek, Ikarus Galéria, Budapest </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> • Ocean Galerie, Monte Carlo, Monaco </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> 1987 • Jahn Ferenc Kórház, Budapest </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> 1990 • Stressz, Csokonai Galéria, Budapest </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> • Tripicon Magyarországon, Lila Iskola, Budapest </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> 1992 • „Belegázoltam a tilosba!” Versek, dalok, mobilok, </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Hatvani Könyvtár Galéria, Hatvan </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> 2007 • „A fal mellé lapulva” – 40 év grafikái, </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Csokonai Galéria, Budapest </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> 2008 • „Szárnyalj, de ne szállj el!” </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Kábítószer-ellenes rendezvény kiállítása, Salgótarján </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Válogatott csoportos kiállítások </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> 1976 • Maros-menti Művésztelep Tárlata, Szeged </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> 1998-tól évente • Rákospalotai Múzeum éves egynapos </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> szabadtéri tárlata, Budapest </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> (Forrás: Gyulai Gergely, ArtPortal) </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> „Ezt a könyvet egy kicsit az Oszvald testvéreknek </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> is ajánlom” </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Jépont </span></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://sites.google.com/site/kepesfamilia/_/rsrc/1288821545584/kiserlet/utcakonyvborito_fmt.jpeg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://sites.google.com/site/kepesfamilia/_/rsrc/1288821545584/kiserlet/utcakonyvborito_fmt.jpeg" /></a></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"></span></div><div class="MsoNoSpacing"><b><span style="color: #cc0000;">0. BEVEZETŐ</span> </b><br />
<br />
Köszönöm a néhai, az élő és kitalált hőseimnek, hogy részt vettek ezen a sétán! <br />
(egy Idegenvezető) <br />
<br />
Alig kell nagyobb felület, mint egy gyufásdoboz és rajzolhatunk. <br />
Egy levesestányér aljára festett cérnametélt, ha pontos, hosszú ideig kapirgálható. <br />
A csönd nem hoz békét, a dörzspapír nem pihen, mint ahogy nem pihen a sámli, a díszkard vagy a nyúlprém sem. Ezek nem hátratekintő Jószágok! <br />
Nyugalmat okozhat egy véletlen meggyulladt fácska, az agyongondolkozott éjszakák, hátizsákok és a bérfuvar. Egy virág, egy kutya meg egy mimóza. Vagy egy el nem helyezett bomba. Egy szép lány válláról lecsókolt csillag, krémeslepényről lefújt porcukor. <br />
Az idegenvezető hátratekintő Jószág. A már bejárt területre viszi a Járatlanokat. Ha befizetnek és követik, mesél. A mellékutcába is becsalogat. Hogy húzza az időt, és növelje bevételét. <br />
Egy-egy fácskánál könnyebbek, egy boltocskánál szegényebbé válhatunk. <br />
Az időjárás nem lehet akadály. Zápor, szél, zivatar, hószakadás. <br />
Fegyverropogás, egy nő gyöngyöző nevetése. Kutyaugatás, aknaszilánk. <br />
Savas eső, mézízű csönd. Selymes hazugságok vagy ónos ígéretek. Szerelemszerű várakozás, ciklontánc, munkadal, a kőtörő hátat rohasztó görnyedése, hurrikán, misztrál. Fékező barátság, lendítő ellenség, gátszakadás. Özönvíz és millió voltos repedés. Emberlavina aszálymagány. Az utca végéről előtörő ár, mely halottakat sodor, hogy előre jelezze: hova készülsz, hová mész. Mert jöhet valami ÚJ. Mikor az utolsó mondat, mint jégkockába a buborék… Belefagy, és a semmi láthatóvá válik. <br />
„Elmúlt kedveseim koponyáit görgeti a szél.”</div><div class="MsoNoSpacing"><m:smallfrac m:val="off"> <m:dispdef> <m:lmargin m:val="0"> <m:rmargin m:val="0"> <m:defjc m:val="centerGroup"> <m:wrapindent m:val="1440"> <m:intlim m:val="subSup"> <m:narylim m:val="undOvr"> </m:narylim></m:intlim> </m:wrapindent> </m:defjc></m:rmargin></m:lmargin></m:dispdef></m:smallfrac><br />
<div class="MsoNoSpacing" style="color: #cc0000;"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"><b>I. AZ UTCA</b> </span></div><div class="MsoNoSpacing"><br />
</div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> ÚTIFŰ – Plantago (útilapu) </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> ULAPI – 1. útifű 2. bojtorján </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> ÚTSZÉLI ZSÁZSA – Lepidium draba (borserejű fű, kásafű, koshomlok, nagyborókafű, pórmustár, rézsuka) </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> UTAMBOR – Lepis vinum (részegesfű, asszonyhaj, vesemese) </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> UTCALÁNY – Ancillata viatoris (rihe, ribancvirág, megdug- vagy céda nád) </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> UTCAKÖNYV – Librum iepontis (olvasóka, sarki papiroska, szagosfüge, vaksapka) </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> (Új Fanyar Lexikon, 103. o. Tsep-vác) </span></div><div class="MsoNoSpacing"><br />
</div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> AZ UTCA húsz fokkal tér el az észak-déli iránytól. Nem is utca, inkább karcsú, barna tér. Balkézről fasor vezet egészen a köldökéig. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Itt kunkorodik bele a „néhai” fölsővillamos immár elgazosodott sínpárja. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Nevezzük ezt a BÚR-háború emlékművének. Hossza másfél alma (egy középméretű jonatánból ennyi fogy el suliba menet, ha tisztességesen harapunk). Keresztbe egy harsintás, több fékcsikorgás, esős időben számtalan pocsolya. Négyezer indián Lépés, 26 kutya Ugatás, 94 macska Táv. 280 állandó Lakó, 643 bejáró Dolgozó. Hét mellékutcából kismamák százai rajzanak ki délelőtt, és majdhogynem ennyi tébláboló öregember. Ők közeli szociális-lakók. Az Otthon tétova tárgyai, akiknek már nem jutott dominó vagy kártya, és már minden megkötött sálat lebontottak. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Téblábolnak, mert nincs gombolyag, nincs program és nincs SZÓ. Téblábolnak, csoszognak, szipognak, mert minden pillanat túlélés egy pengevékony úton. Kukorelly Andor báró, 1886 telén az Uricasino hátsó termében (ma Várpatak Vendéglő) kétszáz kanadai hársfát kártyázott össze – hála a jó leosztásnak! Az árnyékos baloldalt neki köszönhetjük! Liba-tér volt az istenadta és Hosszú-árok. Fő uccává lépett elő, majd Dózsagyörgyi úttá. Később: Búr utca, Vitéz Nagybányai Horthy Miklós fasor. Hunyadi utcza és megint ez a Dózsagyuri. Dózsa György úr megelőzte és kerülgette a J. V Sztalin sugárutat. Ma: Sic Transit, Glória Mundi utcának hívhatnák. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Akárhogyan is számoljuk: négyezer-háromszáz lépés. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Kavicscsikorgás, szelt gaz, ablakokból szivárgó naftalin illat, rádiójáték-szag, tévésorozatok bűze, átkok–megbocsájtások, félig érvénytelenített villamosjegyek, óvszerek, tamponok, szétázott verseskötetek, kemény- és félkemény papírok, elhagyott irkák, háttérsugárzások, lázlapok, csorba kések, szerelmeslevelek, már elültethetetlen palánták, Katalinok, Erzsébetek, Máriák. Szétlapított macskatetemek, fóliák, legyek. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> AZ UTCA húsz fokkal tér el az észak-déli iránytól. Egy ezerkilencszázhetvenes Város és környéke című mappa ötödik oldalán, az A per hármas alapján információ, egyébként csak beteges koordináció. Valójában nem is utca, inkább öntelt irány. Terpeszkedik, mint a régi Görög Bölcseken a katonáskodás és a gondolkodás egyidejű igénye. Ki is nyírták nagyrészüket. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Ebben az utcában meglehetősen kevés Görög Bölcs élt. Mégis elmúltak. Azóta is elfelejtett villamosvágányok kanyarodnak emlékükre, és mindenhol fölbukkanó gaznövények virítanak. Ha banánt eszünk, hossza-széle egy. Egyszer eldobjuk, és hazacsúszunk. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Az Út-ldő-Gyümölcs-állandó négyzetgyökmentesen itt mindig részarányos. (Ez Vitala képlete. Ld. Vitális et. ügye a Várpatak Étterem címszó alatt.) Ez az Utca nem különb a szomszédos utcáknál, nem hisszük, hogy szélesebb vagy keskenyebb. Az adott propaganda határozza meg: ártér-e vagy befagyott folyó. Az aljazától számotkérő Idegenvezető nem nyavalyoghat. Nem tudjuk: karamell, hungária-krem, promenádváz, repedezett félédes felület vagy szakembermentes bevonat? És mennyi minden fölötte. Egy kártyacsata, egy vidám mosómedve, egy masztodon, egy félig elejtett mondat. Avar sírok a mélyben és családi ékszerek tonnái. Kák, Mák, Ludmillák. Szőrehagyott kutyák. Beküldetlen üdítős kupakok, élve eltemetett katonák. Valahol a Plexi cukrászda előtt egy fél arany fülbevaló. Várfalakat erősítő ágyúgolyók. Egy fehér tenorista kottagyűjteménye, a volt Uricasino híres fekete pincére, a cukorgyári vörösök kiomlott kék vére. Órásmester von Dolfi gyermekkori pápaszeme A. D. 1936. Mind jó mélyre taposva, víz által ledöngölve, vagy csak mint a féreg, lassan leereszkedve a mélybe. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> AZ UTCA húsz fokkal tér el az észak-déli iránytól. Megbízhatatlan források szerint az északi szélesség 47°28´58˝ és a keleti hosszúság 190°08´06˝ óra alatt. Az Adriai-tenger vízszintje fölött, azt hiszem, 96,376 méterrel. Ám a közeli Duna legjobb esetben is csak 250 centiméterrel kedvez – magas vízállásnál. Itt a balkáni kacagógerle az égbe fúrja magát, a giliszta pedig alászáll a mélybe. A rosszakat errefelé kitüntették, azután agyonlőtték. A jókat előbb agyonlőtték, és csak azután tüntették ki. Tudjuk: a se ilyeneket, se olyanokat pedig kiköpik az urak és az istenek. Nem tehetünk ez ellen sokat! </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Egy út, amely rövid, de fecseg. Mehetünk, Barátaim. Ám, ha jönnek is velem, már hűvös vagyok a Bájra és idegen a Vezetésre!</span><br />
<br />
<m:smallfrac m:val="off"> <m:dispdef> <m:lmargin m:val="0"> <m:rmargin m:val="0"> <m:defjc m:val="centerGroup"> <m:wrapindent m:val="1440"> <m:intlim m:val="subSup"> <m:narylim m:val="undOvr"> </m:narylim></m:intlim> </m:wrapindent> </m:defjc></m:rmargin></m:lmargin></m:dispdef></m:smallfrac><br />
<div class="MsoNoSpacing"><b><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"><span style="color: #cc0000;">II. A TEMPLOM</span> </span></b></div><div class="MsoNoSpacing"><br />
</div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> „és akkor a jászolban, a jószagú szénában </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> fölgőgött egy gyermök. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Világ árvája, mindönki ápoltja. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> A későbbi Gyám, Gyógyító, Hírhozó. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Tuggyák meg, Ő volt a mi Mögváltónk. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> No né mönnyünk el most kis Templomunk kitött </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> persölye mellett, hogy né adakoznánk! </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> A plebános úr is, mög az a némbör házvezetőnőnk, </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> aki mán harminc éve gyürméköl. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Oszt most fekete csipekés bugyira vágyik. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Mög kubaszivarokat szí. Hát: </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Borra tössenek!” </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> (a makai kistemplom harangozója, </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> 1973. vasárnap, ebéd előtt) </span></div><div class="MsoNoSpacing"><br />
</div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Megszólalt a sziréna. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> MINDENHOL ISTEN KEZÉBEN VAGY! </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Ne zúgolódj! Bízzál bennem, mert az </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Istent szeretőknek minden javára válik! </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> TUDOD-E HÁNYAN VANNAK, AKIK </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> CSAK A SZIRÉNAZÚGÁS MELLETT </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> ÉRTIK MEG, HOGY NEM MINDEN EZ </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> A FÖLDI ÉLET, HANEM </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> AZ ÉLET VÉGSŐ CÉLJA ÉN VAGYOK? </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> (Vigyél magaddal az óvóhelyre! kezdetű </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> vízhatlan, négy oldalas zsebkártya. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> 1944. KLÖSZ Budapest. Fk.: Tóth J.) </span></div><div class="MsoNoSpacing"><br />
</div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> A TEMPLOM (1) 1920-ban, a vörösterror túlkapásait enyhítendő, a jelenlegi Régitemplom plébánosának, Teller István nagytiszteletűnek köszönheti megépülését. Kevéske örökségét az akkor Liba-tér vizenyős, kavicsos, gödrökkel jócskán ellátott telkébe fektette. A hívek lelkes megadóztatása révén, már szeptemberben rőzsenyalábokkal és városi hulladékkal töltette föl. A Város ily módon örök időre letudta hazafias kötelességét. A Város egy építőmestert is adott Ciro del Medico személyében, ám az a gyanú is felmerülhet, hogy talján lévén az istenadta, az Isten-adta és egy Milánó melletti kisváros, nevezetesen Melegnano szülötte, mégse magyar! A következő év tavaszán hittel és tizenhét méter mélyen megkezdődött az alapozás. A helyszínen bányászott agyagból kiégetett téglák száma meghaladta a hárommilliót. A mészkövet Keszegről, a faanyagot a Pilisből hozták. Öreg Baranyi Kovács János fémszögeket, vaskapcsokat gyártott. Plesz József cukrászmester négy főzőasszonnyal közkonyhát létesített az itt dolgozó kubikosok, kőmívesek, kőfaragók és bámészkodók részére. Így esett meg, hogy a polgárság 1 korona húszért a proletárok keserű kenyerét ehette. Míg azok kíváncsiságból, az utóbbiak ingyenesen. Az étrend változatossága miatt 236 korona bevétel mellett a nézőtér elnéptelenedett. A Templom fölemésztett hétmillió aranykoronát és két építőmunkást. Hortos Bálint orosházai kubikos nem a Dóm, annál inkább a pálinkának köszönheti leszúrattatását. Ám a harangtorony 80 méter magas. A kupola pedig 52. A „Hazáért” nevű nagyharang 18232 kilogrammot nyom. Negyedóránként egyet, félkor kettőt, háromnegyedkor pedig hármat üt. Egészkor mindennek a dupláját. Hát ezt számítsátok ki! Én kiszámoltam. 1991. szeptember 9-én 885633. Ennyit ütött az óra. Mit ki nem bír egy nagyharang. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><br />
</div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> A TEMPLOMOT, a szegedi Dóm átadását megelőzve, 1930. szeptember 9-én szentelték föl. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Habán Emánuel, aki az időközben elhunyt Teller plébános örökébe lépett, a belső munkálatok elvégzésére az akkoriban divatos templomfestőt, Kabay Horváth Miklóst nyerte meg. A tömjénillat keveredett mésszel, temperaszaggal és a baloldali oldalhajóban hortyogó Művész úr pálinkás-fosos penetrájával. A templomszolga, nevezetes Világos Ármin, így hát perselyező botjával nemcsak a szegedi plébánián, hanem Kabay Mesteren is ütött egyet. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Klebersberg Kunó a sírjában, Horváth Miklós egy foszlott miseruhában fordult ekkor jóízűt. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> A lelkes hívőkből álló körmenet a déli kerítésnél fölállított első világháborús örökmécsest a második körben eloltotta. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> A helyi lapok a széljárásnak és holmi véletlennek nyilvánították. A mécses ma ismét ég. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Helyi lapok viszont nincsenek. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Hazudnék ugyanakkor, ha megtéveszteném a tisztes érdeklődőt. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> 1943-ban a Haza! Virrad! címmel a Mulatósok és Korcsmárosok, ’44-ben a várpataki Sportkör adott ki újságot. Ez utóbbi mint Téli Lapok (Száll a Sí címmel). Próbálkozások voltak még, a ’47-es Többet-Jobban, és a Töröm a Fejed, Elvtárs, AVÓ által kiadott ványával is. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Halott gyöngy a Cukorgyári Híradó. 1959–78. Olvashatatlanul stencilezett példányai úgy enyésztek el, mint vödör mézben egy kanál cukor. Legmegrendítőbb cikke a „Mossunk kétszer kezet, mielőtt hazalopnánk az édes levelet!” volt. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Pedig hány kiskölyök várta aput, anyut, nagypapát a kapunál. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> És mennyire divatba jött a kisztihand. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> A pofont osztó kezek előbb lenyalattattak, azután ütöttek, majd lehanyatlottak. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Gyönyörű évek, selyemcukorral ért föl egy pedagógiai frász. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> A Templom szempontjából csak az édességmentes, igaz, titkos hittanórák váltak nevezetessé. Meg a ragacsossá rágott kenyérbél végére tapadt húszfilléres. Ma nem a perselyből kihalászott pénz a tét. Maga a doboz. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Galambdúcnak, kutyaólnak, postaládának éppen úgy megfelel, mint kertiszéknek. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Isten látja lelkem, itt a TEMPLOMBAN fogdostam az Utolsó Vonat fenekét egy szagosmisén. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Uvé a tömeg miatt préselődött hozzám (halleluja), és a sekrestyésre gyanakodott, amiért én nehezteltem, ő meg pironkodott. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Akkoriban a páholy volt csak igazán foglalt. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Tekintélyes orgona terpeszkedett ott, és kézzel-lábbal egy korál előjátékot fumigált rajta Pataki Sebő (minő tré-fa!). </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Nehezen vettem az első félidőt. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Uvé nem az egyetemi múltam rossz emléke volt, hanem a körorvos gyöngy leánya. Már-már menyasszony. Márvány-ara. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> A félkegyelmű Szilasi szorongatta a patakparton esténként órabérben. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Szilasi a BÚR-FC középpályása volt, ifjúgárdista és furunkulózisban szenvedett. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> De ez nem az orgonajáték kapcsán jutott eszembe. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Különben is, én csak a pánsípot szeretem. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Pánsíppárti vagyok, jól földermesztett rokona a Komatálnak. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Adok-kapok. Fütyülök a világra. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Estem én már le Utó Viroskáról, haj, de hányszor. A Szilasi meg attól is transzba esett, ha az ujját odadughatta volt. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Fuj! TEMPLOMRÓL beszélek, és mindig félrelépek, mint Gazda Vince lova a barázdába. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Nos, itt esett meg születésemet megelőzve, hogy egy szárnyasbomba, a főhajót nem kímélve, áttörte a tetőt és az oltár előtt landolt. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Nem volt szíve fölrobbanni. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Vitális András partizán és tűzszerész (Vitala, későbbi mártírunk apukája) merészkedett az albioni dög közelébe, na, meg Habán nagytiszteletű, aki mellette térdepelve adogatta a szerszámokat, mint szkeptikus asszisztense a „Kórboncnok” Úrnak. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Égigérő műtét lehetett volna, nem mondom. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> – Látod, András, csak béjöttél az Isten házába, és kommunista létedre itt hajlongsz a Kisjézus előtt. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Meg is hálálta Vitális elvtárs ötvenkettőben. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Meglapitykálták az Úr szolgáját itthon is, meg az Andrássy úton is. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Pedig Habán Emánuel nem volt akárki legénykorában. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> A TEMPLOM építésekor úgy vitte a négyemberes gerendát, meg a faragott követ, mint mészáros Mák Albi a fél marnákat. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Szeretettel tolta félre dülledtszemű báránykáit: a legerősebb gurtni a hit, fiam-birka. Hittel még a keszegi kőbányát is el lehet hordani. No, arrébb! </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Mázsa körül lengedezett az a kis kőrozetta. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Dehát Nagytiszteletűnk is akörül súlyosodott tátottszájú hivei fölött. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Na, meg a fölsőbb kapcsolatok… </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Szelíd lélek, vad testet táplált. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> De táplálta is sváb létére, magyarosan. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Pedig visszaküldött minden finom kosárkát bontatlanul. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> – Csak szalonnyát, gyermekeim, csak szalonnyát, az Úrnak is zsírban telik a kedve. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> A guta vitte el később, nem az ÁVÓ. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Most ott állhat még nála is erősebb Gazda előtt, mindig mészporos reverendáját csapkodva és büszkén mutat le templomára. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Áldja meg az Úr! </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Nincs mellette az örök Tényi, a jámbornak alig nevezhető templomszolga, Tényi úr, aki egyszemélyben volt giling is, galang is. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Csilingelő perselyrúdjával kupánvágva a későn jövőt. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> – Séfen ézs sendesen! </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Mint minden regénybeli sekrestyés, sánta, púpos, fokhagymaszagú és fingós volt. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> – Misinájjak, asza kelkáfoszta úgy pölpújt. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Csak a misebort nem lopkodta, mert absztinens volt az istenpottyantotta. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Utána is halt a gazdájának. Fölkötötte magát a kiserdőben. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Elfelejtette, hogy így fuccs az üdvösségnek. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Ő baja. Amen. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><br />
</div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> A TEMPLOMBAN voltam kihirdetve Első Máriával kétszer. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> A harmadiknak egy elhúzódott legénybúcsú vetett gátat. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Az elmaradt frigyet bánta még: </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> a): a Plexi cukrászda háromemeletes tortája (akkori! 2000 Ft); </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> b): nyolc darab, már lekopasztott tyúk (házi, á.: 120 Ft); </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> c): tíz kilogramm vegyeshús (marha, sertés, birka); </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Ez esetben az akkori árakra nem emlékszem. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> d): Aminthogy a már előre lesütött házitészták, édességek kereskedelmi értékét sem tudom megbecsülni ma már; </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> e): ám a cizellált aranygyűrűk árát igen, á.: 1870 Ft. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Őket bravúrosan számba kapva, egy pohár sörrel leöblítettem. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> De erről később szólunk még. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Egen. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> És itt a Templom kertjében szeretkeztünk Gyönggyel. (Merem remélni, malackodásunk miatt nem kellett újraszentelni a Templomot.) </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> A félig vasrács, félig a vasutak mellett országosan ízléstelen betonkerítés övezte kertet kerülte meg a Kishurok, a fővárosból kizötykölődő egyvágányú villamos. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Ellentétben a Fölső, avagy Nagy hurokkal, ahol még igazi Végállomás is volt (lásd ott!). </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Itt kulcscserével kerülgették egymást a századeleji vonatok. (Hogy miért nem viszonylatokról beszélek? Nem is értem…) Ott telente rumos teával, forralt borral kezükben topogtak a kacorkirály-csizmás kocsivezetők és konyakosmeggyet szopogattak a vonatkísérők. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> De megint csak fecsegek, pedig még CSAK a Templomnál járunk. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> (Igaz, az Idegenvezetőt is méterre fizetik, akár a Költőt. Ennyi.) </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> És itt esett meg, hogy egy újévi hálaadó misén, későbbi kedvesem, Ajándék megrovó pillantásait élvezhettem. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Ugyanis a Mea Culpa alatt rendszeres füttyögetés hallatszott. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Egy falkányi unott, elkényeztetett gyerek ült mögöttünk. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Az már föl se merült benne, hogy rajtam kívül lehet valaki is, aki fegyelmezetlen, hiszen boldog. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Akkor én már fegyelmezett és boldogtalan voltam. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Mert megérintett a megismerés szele. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Nem Együtt Vagyunk a Szeretetben, hanem szeretnem kell azért, mert Ő velem kegyeskedik lenni. Hát így! </span></div><div class="MsoNoSpacing"><br />
</div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> A TEMPLOM valójában nem csak Teller plébános és Habán esperes erényeit tükrözi. A többszáz híven kívül, még egy érdekes pogány jókedvét is. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Néhai öreg Bene Ferenc, malomgazda a régi templomot szolgálta, és a malma ott állt a jelenlegi Cukorgyárhoz támasztva. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Mi sem természetesebb: az az erősebb, akinek a támasztékai biztonságosabbak. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Hát a malmot a cukorgyár támasztotta, a gyárat az ott dolgozók. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> A munkásokat és főleg a nyomorult asszonyokat pedig az Egyház. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Habán Sámuel aspiráns, kapcsolatai révén cukrot, olajat és szentekről készült levelezőlapokat osztogatott. Öreg Bene Ferenc lisztet. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Feri bátyám úgy vitte a zsákot, hogy kettőt vállra, kettőt keresztbe átkötőnek. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Ám a klérus sem hagyta magát. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Elküldé az ő Samuját, ki megtevé ugyanezt. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Azzal a különbséggel, hogy „tetőt” is kért. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Kettőt vállra, kettőt keresztbe, egyet a tetejire. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Na, és hogy be ne ázzon, a legszebb garatpucoló lányt: eső ellen. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> A VIRTUS akkor zajlott, amikor még Teller plébános minden hátrahagyott pénzecskéjét a Liba-térbe ölték. Erőművészünk hivatalokat járt, az Új Utcához és az Új DÓMhoz „méltó elbánás” ügyében. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Ebben az időben Vitális, Vári, Fölsőkovácsi Hammeri Béni, Danyi Attila Szegeden meg Vácott ültek. Kun Bélát elnyelték az ázsiai éjszakák. Az elvtársaknak már nem kellettek az elvtársak. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> És Sztálin úrral egyidőben tűnt el a Molnár. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Mi csak por és hamu vagyunk, és elsőosztályú finomliszt. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Ami csak szóból rakatik, az annyi, mint rossz beszéd. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> A följelentők pedig addig élnek, míg nem halnak! </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> NAGYI azt mondja, ne füttyögessek, mert a számra ver. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> De hát az előbb meg mindenki telitorokból énekelt. Nekik lehet vigadni? </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Az „Amúrit” akartam volna… </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Ott elől fekszik a Kisjézus. Nagyi azt súgja, most született meg. De akkor mér’ nem bömböl? </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> És miért vannak ilyen kevesen, ha már ekkora böhöm házat építettek neki? </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Nagyi szerint, mert az emberek nagy része fél, és maradj már csendben! </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Klassz! Akkor mi vagyunk a kis része. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Jó késő van. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Ma meg szilveszterkor szoktam csak ilyen későig föntmaradhatni. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Másik nagymama szerint újévkor van karácsony. Fura. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> És szerinte Mikulás sincs, csak Télapó, meg semmiféle angyalkák nem díszítenek semmit. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> – Anyád vette a kispiacon azt a satnya fát, a hülye fiam meg asszisztál ehhez a klerikális micsodához. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Hát akkor a Lenin bácsi született jászolban? </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Nagyi azt mondja, ha kiértünk, kegyetlenül eltángál. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> – Ilyen szentségtelen dolgokat csak a hitetlen másik nagyanyád beszélhetett. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Ez nem igaz. A másik Nagyi nem lehet hitetlen. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Hiszen kacsát töm, meg mozit csinál a tömegeknek. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Így mondta: Világosságot viszünk a sötétbe. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Ja, meg finom csöregét. Ezen porcukor van. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Én darálhatom a mákdarálón. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Meg van egy nagy rézmozsara. Abba prézlit kalapálunk száraz kenyérből. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Most csöngetnek. Biztos azért, hogy ne aludjon el senki. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> A pap bácsi – jó nagydarab – hajlong és csókolódzik egy keksszel vagy mivel. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> – Összetörlek – sziszegi anyám anyja. – Ez Templom! Ha kimegyünk, lesz kapsz! </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Most meg azért kapsztam, mert kimarkoltam egy csomó húszfillérest a tányérból. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Mit csináljak, a Tényi bácsi az orrom alá dugta. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Nagyi azt mondja: abba tenni kell és nem venni. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Amikor a pofás után elgurultak a pénzek, két srác – az egyiket ismerem – elkezdett csilingelni. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Úgy látszik, észrevettek ők is. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Habán pap bácsi meg is haragudott, mert hátat fordított. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> De mi is hátrafordulunk, mert huzat lett. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Bejött két bőrkabátos. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> De jó! Már kettővel többen vagyunk bátrak! </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Ők is kis részek? </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Mindenki gyorsan letérdel. Büntetés lehet. Nagyi lenyom. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Ők is ministránsok? Nem egészen, sziszegi mögöttem a hidegben is izzadó, kövér néni. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Ha hazamegyünk, ragasztok papírból meg csokipapírból koronát, és én leszek a három királyok! </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> A kari-szünet után az oviban csinálok egy kis templomot. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Nagyrészt félnek és alszanak a pisisek, de én, meg egy kis rész: nem szoktunk. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Hát nekik csinálok! </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Ja! És szerzek egy bőrkabátot. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Másiknagyitól elkérem a rézmozsarat… és giling, galang… fölföltirabjaia… PUFF, most megint kaptam egyet. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Térdepelni, fázni, nem félni és minden kérdés után kapni egy frászt. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Olyan jó KERESZTÉNYNEK LENNI!</span></div><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> </span> <m:smallfrac m:val="off"> <m:dispdef> <m:lmargin m:val="0"> <m:rmargin m:val="0"> <m:defjc m:val="centerGroup"> <m:wrapindent m:val="1440"> <m:intlim m:val="subSup"> <m:narylim m:val="undOvr"> </m:narylim></m:intlim> </m:wrapindent> </m:defjc></m:rmargin></m:lmargin></m:dispdef></m:smallfrac><br />
<div class="MsoNoSpacing" style="color: #cc0000;"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"><b>III. A SZOBOR</b> </span></div><div class="MsoNoSpacing"><br />
</div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Emberi v. állati test idomait, szilárd anyagokkal, három kiterjedésben ábrázoló, általában minden oldalról szemlélhető (körüljárható „kerek”) műalkotás. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;">(Műv. Tört. ABC-részlet) </span></div><div class="MsoNoSpacing"><br />
</div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> „Ti is a segge-hasadékába dugtátok a leveleket?” (1) </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;">„… és én egyszer még a stadionparki orjás tornásznőcit is megcicerésztem…” (2) </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;">„Az emberek épp egy hatalmas acélkábelt dobtak a huszonöt méter magas kolosszus nyakába. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;">Mások hegesztőpisztolyt és oxigénpalackot hoztak, hogy elvágják a szobor bronzcsizmáját.” </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;">(3) </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> 21. Avagy nincsen-é a fazekasnak hatalma az agyagon, hogy ugyanazon gyuradékból </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> némely edényt tisztességre, némelyt pedig becstelenségre csináljon? (4) </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> 1. Dr. Plesz Zsófia Zelma gyógyszerész emlékiratai – </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> 86. o. 34. sor </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> 2. A kis Hutter dumája. Szül.: 1949. dec. 3. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> 3. Kopácsi Sándor: Életfogytiglan 102/28. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> 4. Pál levelei a Rómabeliekhez 9.21 </span></div><div class="MsoNoSpacing"><br />
</div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> A SZOBOR, Kossuth Lajos mellszobra egy kavicsággyal és bávatag virágokkal övezett létesítmény. Főállásban műtárgy, amúgy kutyasí-pálya (sic!). </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;">Valamikor a századfordulón kövintették a Liba-tér – Vámház (ma Posta) – Kispiac háromszögébe. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Nem szebb és nem szerényebb, mint a többi remeteszobor, vagy a remetéről elnevezett bankó. </span></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://sites.google.com/site/kepesfamilia/_/rsrc/1288998843292/kiserlet/szobros.jpg?height=400&width=235" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://sites.google.com/site/kepesfamilia/_/rsrc/1288998843292/kiserlet/szobros.jpg?height=400&width=235" /></a></div><div class="MsoNoSpacing"><br />
</div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;">Háromszor egy éves koromtól, március idusán program. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Ibolyaillatú nagyanyám már előző este hagyma- és spenótlével zászlókat festett, kis pálcikákra csirizelte és az izzószemű kályha mellett, félkrumplikra tűzve szárítgatta. (Ezermesterek, figyelem!) </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> A nyirkos pincemélyből előkerült egy csiganyáltól fölszalagozott, vedlett mirtuszkoszorú. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Akkoriban ez a fölsőtagozatos óvodások és az alsóbb tagozatú iskolások ünnepe volt. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Szerényszagú nagymamámat nem tudtam hova tenni. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Gyönyörű nap volt. Úgy röpültem utána, mint a trikolor a tanácsháza homlokzatán. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> – Nem Görgey volt az áruló, hanem EZ… hogy tudd! De nagyapának egy szót se! </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Korán megvásárolt liberális lehettem, mert utána a Plexiben málnaszörpöt kaptam, meg gránitkockát. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;">Olyan dühhel szurkálta le a zászlócskákat, hogy a vágott szekfű is fölnyögött álmában. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> A Plexi a múlt átkos maradványa volt édességbolt és cukrászda képében, és még medvecukor is lógott, meg cipőfűző és kandiscukor. Csípős mentaillatú cukorpöttyeket lehetett kapni. Üvegedényekben sejtelmes selyemcukrot, cukorba forgatott zselét. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Édes gyermekkor! </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> A SZOBOR egy kanál cukor volt egy vödör mézben. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> – Nagyapádnak egy szót se! </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> És évről évre leszurkálta a zászlócskákat, lerakta a koszorút, vékony ujjaival a levegőbe bökött: </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> – Látod, Ő volt a nemzetvesztő… de nagyapádnak… </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> – Tudom, egy szót se! </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> A Vöröshadsereg utca végén, a lóvásártér mellett laktunk. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;">Esténként a Szabad Európa és a Rádió London hullámzó adásaira aludtam el a kettős ágy közepén. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Nagyapa elrejtett, összekaristolt fél- és negyedrádiókat javított, átalakított, hangolt. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Napszálltakor hozták a kertek alatt, kenyérruhával letakarva. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Néprádiókból varázsolt világvevőt, és akkor még Amerika volt a világ. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Anyám a cukorgyár legtávolabbi telepére járt gépírni, napi hatvan kilométert vonatozva. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Az osztályidegen utazzon fapadon-mozgalom hőse. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> – Aludnak az őzikék – próbálta aznapi anyaságát altatással kimeríteni, de belealudt Schubertbe. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Én meg a gyermeki könyörtelenség biztonságával üvöltöttem: </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> – Nem zőzikék! </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> S Anya újra kezdte a dalt, és én megvártam, míg feje lebukik, és fölültem, mint krematóriumban a halottak, és fölsikoltottam: </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> – Nem zőzikék! Nem zőzikék! </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> És Anya kezdhette újra. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Nagyapa a kislámpa glóriájában, forrasztóón gőzében kucorgott egy kissámlin. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Nagyi a téglapadlós konyhában lábujjhegyen sütötte a lángost. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Anyám, arany-vörös haja ráfolyt a takaróra, mint a meghajszolt állat, fölnyítt, NEM BÍROM tovább! Két óra utazás, kilenc óra zongorázás, sajtófélóra, szeminárium, Apu berádiózik bennünket a tébolydába vagy a börtönbe, János Pesten, és hetek óta nem ír, a gyerek nemzőzikézik. Anyukám, Te meg márciustizenötödikézel. Huszonegy éves volt akkor és még harmincnégy évig bírta. Mert én megkegyelmeztem neki és végre elaludtak a rőtvadak. Apóka áttekert Moszkvára, meg Rádió Tiranára, nem tudom, belelapultam az álomba. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Egy gömbvillám végigcsorgott a krémszínű nagy szekrény élén, szurokszín csíkot hagyott maga után és fölrobbantotta legszebb birsalma befőttjeinket. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Anyám jószagú, meleg ölébe vörös szekfűket hordok Baranyi kovács virágkertészetéből, de mire célhoz érnék, hideg kőlapot találok. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Öregek állják körül a sziklasírt, az őrök ébren, a nagy kő nem hengeredett el. Ecetet nyelek, savas esőt. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> De azt is tudom, egy kicsit Kossuth Lajos is bűnös, akinek alsó fele ott van befagyasztva márványba a téren. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Pofaszakállából hiányzik egy darab. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Ifjabb Bene Ferenc százados virtusának emléke. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Egy Messerschmittel ejttette le magát Szolnokon, negyvennégyben. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Nem tehetünk érdekében semmit. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> A SZOBOR hátsó fele Terézia asszony intézményére nézett. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Minden idők följelentőjére, aki ágyralányokat tartott apró szobácskájában. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Cukorgyárí Évik és BÚR vasúti Elvirák napozgattak a hátsó udvaron, megannyi puha macska. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;">Tarkójuk alá dugott kacsókkal, míg szőrcicájukon megcsillant a fény. Börcsök tanár úr a gonorrheától tartott kiselőadást. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Ma fóliasátrak állnak, és a ház óvoda lett. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><br />
</div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> A SZOBOR hátsó felén keletkezett repedés szerelmeslevelek postaládája, bár seggelyuka Lajosnak és konkurrense a szemközti Intézménynek (ld. Posta!) a mai napig megőrizte szerepét. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;">Nem úgy a Hunyadi utca, melyből Beloiannisz út lett. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> A Répaföld egyesült a Régi Vásártérrel, és mi beköltözhettünk a Patikaházba (3), minden idők legproccabb épületébe, szemben a Kispiaccal, a Trafóházzal és a monoklival. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;">Szóval a Központban, ahol nem patkócsengésre ébredtünk, hanem síncsikorgásra, és kellemes disznószarszag helyett rothadt káposzta örvendeztette meg rehabilitált orrlyukainkat. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Vasúti főtiszt Nagyapónak megengedték, hogy életét megrövidítendő, villanyszerelő legyen az Alföldön. Szelíd erőszakkal megfosztottak a forrasztóón illatától, a fölmelegedett rádiólámpákról leégő por szagától. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;">Bundás kutyánk eső utáni bűzétől. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Odalett a malomdohogás, a kőpadlós konyha cipőkoppanása, a háromkerekű kisbicikli festékpiroskája. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Ott maradt Fehér Emese, egy gyönyörű szénhajú leány, akit nem a kontraszt kedvéért szerettem, csak mert szép volt, mint az azóta sem látható égbolt. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Íme, most kézen fogható lányaim lettek, akik nem értik, ha rántotthús szagú vasárnapokon elrántogatom őket a SZOBOR elől az eljövendő ünnepi ebéd ígéretével: </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> – Menjünk, gyerekek, Anyu megterített! </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> A KŐDÖG röhög, utasokon marakodnak a taxisok. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Egy magányos ciprus „nől egyet” kínjában valahol a Francia-Alpok alján. Dániában vizel egy kutya. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Úgy tűnik, minden rendbe’ van. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> A SZOBORRAL álmodtam, és valami fájó távolodásról, valaki fölemelt félelmetes magasra, fölülről láttam kikopaszodott haját, galambürülék fonta koszorú övezte koponyáját. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Mint a gyertyán a finom csordulások. Olyan magasan voltam, hogy madarak röpültek mellettem és alattam is. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> A villanydrótokon ezüst ökörnyál és egy kései sárkányeregetés áldozata. Mókás emberek. Egy ló apró csápokat produkál és mégis halad.</span><br />
<br />
<m:smallfrac m:val="off"> <m:dispdef> <m:lmargin m:val="0"> <m:rmargin m:val="0"> <m:defjc m:val="centerGroup"> <m:wrapindent m:val="1440"> <m:intlim m:val="subSup"> <m:narylim m:val="undOvr"> </m:narylim></m:intlim> </m:wrapindent> </m:defjc></m:rmargin></m:lmargin></m:dispdef></m:smallfrac><br />
<div class="MsoNoSpacing" style="color: #cc0000;"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"><b>IV.REPISTA</b> </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"></span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> </span></div><div class="MsoNoSpacing"><br />
</div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> „A RUGÓ A DRÓT RÖNESZÁNSZA” </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> (Rep. Pista 1968) </span></div><div class="MsoNoSpacing"><br />
</div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> <i>„a lekvárral töltött </i></span></div><div class="MsoNoSpacing"><i><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> pacsirta </span></i></div><div class="MsoNoSpacing"><i><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> szebben dalol, mint a túrós; </span></i></div><div class="MsoNoSpacing"><i><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> ám eszetekbe ne jusson </span></i></div><div class="MsoNoSpacing"><i><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> megtölteni egy feketerigót” </span></i></div><div class="MsoNoSpacing"><i><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> (Icáv Haiku részlet) </span></i></div><div class="MsoNoSpacing"><br />
</div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> REPÜLŐS PISTA (2) a Templom (1) és Terézia (ld. ott) körzetében működött. Szétterjesztett szárnyai rémisztgették és derítették az itt lakókat. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Egy ártalmatlanul veszélyes maghasadék volt. Hol Messerschmitt, hol MIG–5. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Még a korabeli MALÉV helyi járatait is előadta. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Volt esze. Az utolsó és eleve halálraítélt városnéző légibusz lezuhanása után, inkább csak hőlégballonokat utánzott. Fő produkcióját a fent már említett helyen, délután négykor kezdte. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Ezt megelőzően egy papírraktárban kiadó volt. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Bár lenne még egy ilyen jó Kiadó! </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Héttől háromig Kiadni; négytől repülni. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Repista Krisztusi-valójában széttárt karral kerregett, brummogott és munkát okozott egy akkori (lúdbőrös hangú) rádióbemondónak, miszerint: </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> – Az óvári Fő utcában délután négy körül torlódás várható. Kérjük az arra gépkocsizókat, hogy repülőgép leszállására számítsanak! </span></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://sites.google.com/site/kepesfamilia/_/rsrc/1289063679234/kiserlet/utcakoenyv-kepei/utcakonyvbelkep02b_fmt.jpeg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://sites.google.com/site/kepesfamilia/_/rsrc/1289063679234/kiserlet/utcakoenyv-kepei/utcakonyvbelkep02b_fmt.jpeg" /></a></div><div class="MsoNoSpacing"><br />
</div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> EGY NÉNI: Tetszik tudni, amikor a csattanást „láttam”, csak azt „hallom”, kiröpül egy csomó fog. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Kérem, nekem az apukája csinálta a mosolyomat. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Ó, de régen! De hogy a kisfiának is ennyi pótfoga lett volna?! </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Kérem szépen, azt hiszik, Katalin nővér egy szabványos öreglány? Nem! Én még a jövő héten is kislánykorom eltitkolt bűneit bánom. Szerettem a zsíroskenyeret, cukorral, ám soha nem gyóntam meg – még novícius koromban is elhallgattam – miközben annyi más tiltott dolgot magamra vállaltam. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Óh, Istenem, Uram!!! </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> De ha Pistike a fiam lett volna… a bevallatlanok közül persze… hát akkor most belehaltam volna… </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Nos, hát ez a doktor úr, ez a fogcsináló… másnap már pótlásokat, harapáslenyomatokat, protézisragasztásokat vállalt. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Na, és kérem, az a buszvezető még félre is rugdalta azokat a fogakat. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Amit a papa csinált a saját fiának. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Micsoda idők! </span></div><div class="MsoNoSpacing"><br />
</div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> REPÜLŐS PISTÁnak több foga volt, mint szárnya. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Papája egy igen népszerű fogtechnikus, ki írmagját meglehetősen szégyenlendő, „Fő utcai polgár”, rövid ideig a Patikaházban (ld. ott) szomszédunk volt. Ha balra tekintünk, még látjuk az épületet, a cégtáblát. Ma már ő sincs közöttünk. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Sic. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Na, szóval, a Repi Tojt a Tojásra. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Repi nem a mészburok föltörésével jött a világra. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Mamácska (mint minden valamirevaló regényben) belehalt a szülésbe. És születése évében adott helyen nem volt inkubátor. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Én megúsztam, ő Rep volt és mostohája. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Beszélni is én vettem rá úgy hároméves korában. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Közös előszobánk (vö. társbérlet) állófogasát rántottam rá. Merő véletlen! Hála és bocsánat! Ám addig egy hangot nem adott ki az Isten-adta. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Ezután legalább dadogott. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Én igen megverettem szüleim révén, ám ResPis szülei tátracsúccsal etettek hetekig (Plexi). R.R ma űrhajózna a villamos elhagyott sínpárjai között. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> A szkafander az szkafander. És ki hallott már olyat, hogy egy néma embert elgázol egy hangos autóbusz? </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Egyébként a papa által fogait aranyagyarakra cserélt vigyora vitte a máshollétbe. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> A vezető vallomása szerint a napfényben megcsillanó mosoly, úgy tűnt, mintha egy jobbra kitérő jármű jelzett volna. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Mindez a Nagyposta előtt (ld. térkép) történt, mikoris nem röpködött. Ritka, tiszta tudattal ment korán kiérdemelt nyugdíját fölvenni. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Kunhalmi Ferenc (legyen megemlítve a vétlen gázoló) vallomásából: </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> – … mire ugye én kiszállok (!) a 16-36-osból, hogy úgy lássam, mi van, hát, akkor már az úgynevezett Kispiacról már vagy tízen, főleg a nyugdíjasok, hát no… szedegették az aranyfogakat. Persze csak a földről. Egyet én is őrzök, igaz, az csak porcelán… A Tősöket meg nem bántom, de előbb volt itt a Hullakocsi, minthogy megállapították volna… ugye a meghalást… hát… ennyi… </span></div><div class="MsoNoSpacing"><br />
</div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> REPÜLŐS PISTA ezt a versét egy korábbi landolás után nyomta a kezembe (ha jól emlékszem, akkor IL-17 volt). </span></div><div class="MsoNoSpacing"><br />
</div><div class="MsoNoSpacing"><i><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> csiganyom </span></i></div><div class="MsoNoSpacing"><i><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> nyálmély </span></i></div><div class="MsoNoSpacing"><i><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> pincebarátság </span></i></div><div class="MsoNoSpacing"><i><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> a patkányok sarkantyuján </span></i></div><div class="MsoNoSpacing"><i><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> örömléányok </span></i></div><div class="MsoNoSpacing"><i><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> lépcsőn lefele </span></i></div><div class="MsoNoSpacing"><i><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> moha </span></i></div><div class="MsoNoSpacing"><i><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> észak rév és dudva </span></i></div><div class="MsoNoSpacing"><i><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> szaxi bug </span></i></div><div class="MsoNoSpacing"><i><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> serceg a sliccem </span></i></div><div class="MsoNoSpacing"><i><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> álomkabát </span></i></div><div class="MsoNoSpacing"><i><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> spiritiszta főző legények </span></i></div><div class="MsoNoSpacing"><i><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> bilincs amin nincs kilincs </span></i></div><div class="MsoNoSpacing"><i><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> karabiner </span></i></div><div class="MsoNoSpacing"><i><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> és itália </span></i></div><div class="MsoNoSpacing"><i><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> kötél kábel </span></i></div><div class="MsoNoSpacing"><i><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> és házhelyadó </span></i></div><div class="MsoNoSpacing"><i><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> euróka euróna </span></i></div><div class="MsoNoSpacing"><i><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> kioldatlan kötelék kezem hátrafeszítve </span></i></div><div class="MsoNoSpacing"><i><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> térdem és zápfogam </span></i></div><div class="MsoNoSpacing"><i><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> randevúzik </span></i></div><div class="MsoNoSpacing"><i><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> a többi mint a repülők landolnak lágyan </span></i></div><div class="MsoNoSpacing"><i><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> anyatej és napolaj </span></i></div><div class="MsoNoSpacing"><i><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> mint csiganyom </span></i></div><div class="MsoNoSpacing"><i><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> és a </span></i></div><div class="MsoNoSpacing"><i><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> nyálmély </span></i></div><div class="MsoNoSpacing"><br />
</div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Azt tudja-e (a buszvezető vallomásából), hogy senki nem a mentőket hívta, hanem körülötte marakodtak a fogain, én meg oda akartam jutni a sérülthöz… meg kell ugye nézni, hogy intézkedést-e igényel a sérült, avagy nem… szóval még én is kaptam egy esernyővel… merthogy föltételezték, aranyásó vagyok a lekésettek közül… nos… ám… e… </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Mozis Nagymama azt mondja, ne barátkozzak a Pistával, mert az egy csökött kölök és nincs ki minden kereke. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Amióta miattam tud beszélni, mindig berreg. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Re-repüjő vagyok… figyuzz… rererepüjök… </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Nem t’om, mi az a csökött (ezt is meg kell kérdezni), de tegnap összemértük a kukinkat. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Sajnos az övé nagyobb. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> A Dolfi bácsi előtt van egy nagy tócsa. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Igaz, ő nem nagyon szereti a vizet, inkább a madarakat nézi, de azér’ elég jól eljátszunk így is. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Neki is van nagyija, és náluk a disznóól mellett nagy, dög lótetűket lehet kiásni. Tegnap hozott. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Beletettünk egyet úszni, de nem nagyon akart. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Pis azt mondja: lálátod… ők is rere… pülnének. Iinkább. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Aztán beleivott a lótetűs vízbe. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Ő már látta egyszer az anyukája MÓKUSÁT, amikor fürfürdött. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Meg a Fehéremeséjét az oviba. Azt kétszer is. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> De már nem sokáig jár velünk, mert elviszik a Gyedóba. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Mozis Nagymama szerint: hála az Istennek! </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Azért viszik oda, mer’ gyépés. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Hát most csökött vagy gyépés? </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Amikor olyan jókat lehet vele beszélgetni. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Ülünk a tócsa-pocsolya szélén a sarkunkon, és… </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Egyik Nagyapa, egyszer arra bicajozott, ránk köszönt (mer’ a másik Nagyapa „elkezelés” miatt már nem élt): </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> – Na, mi van, Indiánok, szélcsönd? </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Ő azt mondja, hogy nem gyépés a Pista, csak MÁS. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Somogyi bácsi szerint sem az órában van a hiba, hanem a rugót kell néha megtisztítani. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Egyszer kijött a boltból, és olajat csöppentett a pocsinkba. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Azt mondta: igaz, kérem, hogy ez a legfinomabb óraolajom, DE! FÖLÁLDOZOK KÉT CSÖPPET A SZÉPSÉG OLTÁRÁN! </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> És tényleg belecsöppentett a randa pocsétába, és egyszerre olyan lett az egész, mint a tavaszi ég, meg amikor a moziba meggyullad a film, és másik Nagyi szabotázsról beszél. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Olyan szép lett, hogy utána nem is hugyoztunk bele. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Pedig mindig bele szoktunk, ha már megunjuk. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Azt hiszem, mégsem tűzoltó leszek vagy pap, hanem ÓRÁS vagy FESTŐ! </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Repista azt mondja: ééén… akkkokoris rere…repülő akarrrrrok lenni! </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Hát akkor ez mégis csak csökött! </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> És szerintem az anyukájának nincs mókusa és az Emesének sincs kétszer mókusa. Hát vigyék is el! </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Már mér’ kéne elröpülni a csodákér’, ha itt van előttünk a pocsolyába’? </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Én most már, hogy megbeszéltettem, mindig kapok mostohaanyukájától egy Plesz-szeletet. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> De ezt a kiskonyhába kell megenni, mert az anyukája szerint: ha leviszi, elosztogatja az ágrólszakadt prolikölyköknek a Kispiacon. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Hát el! </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> De van, amikor egyszerűen csak elveszik tőle. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> És utána még meg is hajigálják kövekkel. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Egyszer meg akartam védeni, de nem tudtam. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Úgyhogy beálltam én is hajigálni. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Pista a barátom lesz mindhalálig, de most lőttek a sütinek. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Pipistának össze van varrva a homloka, én meg otthon kaptam egy ritka nagy lelkit. INKÁBB SZÍJJAL VERTEK VOLNA MEG! Gyűlölöm Őket! </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Holnap a kútnál direkt megcsípetem magam a darazsakkal. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> HOLNAP!</span><br />
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> </span> <m:smallfrac m:val="off"> <m:dispdef> <m:lmargin m:val="0"> <m:rmargin m:val="0"> <m:defjc m:val="centerGroup"> <m:wrapindent m:val="1440"> <m:intlim m:val="subSup"> <m:narylim m:val="undOvr"> </m:narylim></m:intlim> </m:wrapindent> </m:defjc></m:rmargin></m:lmargin></m:dispdef></m:smallfrac><br />
<div class="MsoNoSpacing" style="color: #134f5c;"><b><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"><span style="color: #cc0000;">V. A LÉPCSŐS</span> </span></b></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Hanemha nem sértem meg, </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> nekem nem az ital sok, </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> de én vagyok hozzá kevés. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> (Töte XXIII. 09. 73) </span></div><div class="MsoNoSpacing"><br />
</div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Nem hazamenni nehéz, otthon maranni, az a nehéz! </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> (Eltetszettesni Józsi bácsi) </span></div><div class="MsoNoSpacing"><br />
</div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> mit akarsz bazdmeg isten </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> ha azt hiszed bazdmeg </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> kilenc gyereket löktem föl, </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;">tizenkét unokám van </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> volt mert nem kell </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> bazeg isten </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> elmegyek takaróér </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> kell nekem féldeci bor </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> (Villámsujtotta Endre 1993) </span></div><div class="MsoNoSpacing"><br />
</div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> én má egysző mikszátkálmán unokája is lehettem vóna, de hazakűttek az oskolábó, me nem vót tüzellő </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> (mixátkállmán unokája. Idézet) </span></div><div class="MsoNoSpacing"><br />
</div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> A LÉPCSŐS (3), mint azt már a találékonyságukról ismert alkoholistáktól tudjuk, egy olyan kocsma, melynek fölfele több foka van, mint később lefele. </span></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://sites.google.com/site/kepesfamilia/_/rsrc/1289063892930/kiserlet/utcakoenyv-kepei/utcakonyvbelkep05_fmt1.jpeg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://sites.google.com/site/kepesfamilia/_/rsrc/1289063892930/kiserlet/utcakoenyv-kepei/utcakonyvbelkep05_fmt1.jpeg" /></a></div><div class="MsoNoSpacing"><br />
</div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Más a pincés, ott minden fordítva érvényes. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> A félelmetes logika és élettapasztalat minden helynek igazi filozófusát termeli ki. Nem csoda, hogy a választékos beszédéről közismert Töte (eredetileg kőmíves) egy alkalommal a földművelésben korán elaggott Józsi bácsit imígyen érintette. Szóval: </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> – Alighanem el tetszett esnie Józsi bácsinak. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Józsi bácsit ez esetben a föld csókolta, ám ő csókolta már a földet eleget, megengedhette hát magának, az enyhe sárból föltekintve, eme verssort: </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> – E’teccett vóna apádnak, amikó anyádba verte vón… </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> És alukált tovább. Az úszkáló villamosjegyek pedig úgy közelítettek és távolodtak duzzadt orrától, ahogy a levegőt szívta és fújta. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Eltetszett Józsi bácsinak egyébként nagy híre volt elesés ügyben. Évtizedek óta volt rajta mindig valami glazúr, seb, var, nyiladék, karc. De mindig megvárta a gyógyulást, s ha már leszedhető volt a máz, elindult esni egy kapitálisat. A folytonosság hiányának folyamatosságát biztosította így. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Nem is volt a lépcsősnek a zsidó tulajon, a hucul Józsi bácsin és a sváb Tötén kívül érdemleges magyar egyénisége. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Az enyhe nyúlszájjal megáldott Töte nálam is festett egy balga nyárvégen. Emlékszem, kedvesem (az akkori) éppen Itáliában dolgozott, és meglepetésnek szántam a felújítást. Hát sikerült, mert már szeptemberben úgy hullott a plafonról a festék, mint dermedt fáról a falevél. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Pedig Töte jó szakember volt, ám költői lélek és a kötőanyagként vásároltatott sör valahogy kimaradtatott. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Ajánlottam a tejet, mint a mész egyik barátját. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Meséltem a kazeinról, miközben utolsó üveg malátánkat ittuk, de Ő fölháborodottan kihúzta magát – (165 centi volt az Isten-adta): </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> – Mán kérlek tisztelettel, az ősöket csak ne forgassuk a sírba’. A mész az egy nálam is műveltebb anyag. Tejet ő sem ihat, má’ bocsánat. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"></span><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"></span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Töte alulápolt élettársa, ki szintúgy a mész öntudatával bírt, kedvesmesterura után elvállalta a takarítást. A hihetetlenül szétfröcskölt és tejmentes festéket egyéni módon gyűjtötte össze. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Az odakészített lavórba mindenekelőtt jóízűen belealudt. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Zsíros hajacskáját hínárként ringatva, ecetillatú buborékokat eregetve. És én igazán elégedett voltam. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Gyermekkorom nyárvégét hozta vissza. Amikor Nagymama befőzött, és a kiskonyha megtelt az uborka, paprika és a savanyítószerek szagával. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Köszönöm, Töténé asszonyság! Mama savanyú lehelete! Ám Eltetszett Józsi bácsi hetven év bukdácsolása után átzuhant egy másik Lépcsős bejárata elé, ahol nem kell várni a sebek behegedésére. Ott már nem sérül meg az ember. Igaz, nincs jószagú fekete föld, de a lelkek mindig puhára esnek. Áldja meg őket az Úr. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> A Lépcsős vendégei nagyrészt a közeli távolsági busz megállójából adódtak, meg a Patika sort álló betegeiből. Pálinka és szimpla, vörös és fekete. Olajszagú fapadló, bádoggal fedett pult, üvegbura alá bezárt legyek, töpörödött zsíroskenyér, húgyszag, béke. Gerovit és műkő. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Herczfinger bácsi valódi bőrkötényben, állandóan álmosra leeresztett szemmel feszített az ajtóban, hátra-hátra tekintgetve a betolakodóra. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> És öblös hangján a félhomályba dörgött: </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> – Nu, mit? Ott van a harmadik polcon! Vögye lé és tőccsön!! A píszt mög haggya csak a pulton! </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Majd elmerengett a buszmegálló meg a trafóház irányába. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Az asszonyt várta és a két lányt, kiket 20 éve látott utoljára egy ellenkező irányú vagonba gyömöszölve. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Senki sem szerette, de ő sem szeretett senkit. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Eredetileg szappangyáros volt (minő vicc!). </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Azután szikvízüzemet „vitt”. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Aztán államosodott. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Nem ismerte a hitel fogalmát. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Ha nincs ölég pénce, mír gyün be? De ha má ide ötte a fene, ott van a harmadik sorba a kóser szilva, abbú vögyön, asztán isten hírive! </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> A memóriája még nyolcvanéves korában is példás volt. Kétszer senki sem léphetett ugyanabba az ivóba. (Na, ja, a Latin Bölcsek, meg az Alkohol égető hiánya! – mondta volna Börcsök tanár úr) Herczfinger bácsi tudta, az orrán milliónyi erecske tudatta, hogy nem hamis ő, csupán türelmetlen. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> És a várakozás sok kupicát emészt. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Sírkövére félretett pénzéből a következő üzenetet íratta: </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Herczfinger Izidor 1891 – 1980 </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> és szerető felesége </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Roth Amália 1910 – </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> gyermekei </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Eszter 1932 – </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Zsuzsanna 1934 – </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Mert hitte, hogy hazajönnek, és ha az Ő idejük eljön, akkor fölé temetkeznek. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Rossz nyelvek szerint a boncasztalon még fölült és féláron ajánlgatta a bőrkötényét az ügyeletes dögésznek. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Mindenesetre a Lépcsőst, később vállalkozó szellemű aratók vették meg. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> De ezek már nem a gabona betakarítását, sem Józsi bácsi pottyanásait és nem a Szívem Ujja Úr bánatát hordozták. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Csupán az egyre rendszertelenebbül induló buszokat és a rendszeresen előforduló járványokat. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> A várt buszok pocsolyákkal övezettek, a gyógyszertár pedig betegekkel. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Nem szívderítő egyik sem. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Évezredes tapasztalattal bíró öregek mondogatták akkor: </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Helyhatósági választások, mög pestis várhatók. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Az ember kopik, a Lépcsős följárója kevésbé, az emlékek pedig egyáltalán nem. Valószínűleg nincs közük hozzánk. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Hát, most meg hova jöttünk? </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Nagyapa nem iszik soha! </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Még disznóvágáskor sem, amit pedig illik, hogy lehet, hogy most nem önti félre a pörzsölt disznó mellé? </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> És a bicajt is lezáratlanul hagyta! </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Sőt, ferdén van a villanyoszlopnak támasztva! </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Engem csak úgy leemel, és egy nem nagyiízű pogácsát kell szopogatnom. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> PIHA! </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Nagyapa pici, likőrszerűt hajt föl. De egyből! </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Most Nagyapa nagy és erős és ordít. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Ilyet sem szokott csinálni. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> – Tudd meg! Tudd meg, fiam: NÁLUNK OTTHON MOST TISZTASÁGI FESTÉS VAN! Érted? TISZTASÁGI! </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Áh… (legyint) fölül a bicajra, aminek hátsó ülésén jöttem, és… hé… nagya… itthagy. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Most vagy elfelejtett, vagy nem is ő volt… </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Az utóbbi azért tetszik nekem, mert ha nagy leszek, én is inni fogok. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> És minden unokámat legalább egyszer valahol OTT hagyom. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Akárhol. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Csak legyenek!!! </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Hű! Mekkora ramazuri volt otthon! </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Anya azt kiabálta: Apukám! Öregkorodra bolondulsz meg! </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Hol a kölyök! </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Persze meg lettem találva. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Egy bácsit néztem, aki örökké elesett. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Vagy négyszer-ötször a földhöz verte magát. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Na, ezeknél meg nagytakarítás lehet. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> A Zsidó bácsi, aki Nagyapának is adott inni, azt mondja, miután kilódította: ha ez egy nap hatszor nem csókolja meg a földet, elmegy az orvoshoz fölíratni valamit szédülésre. Józsi bácsinak betegsége a „gravitáció” (ezt megnéztem Nagyapa egyik szótárában). </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> JÓ SZÓ! </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Amikor Apa nem vett mentolos cukrot, én is megpróbáltam földhöz vágni magam, de nem volt gravitáció. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Csak elvertek. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Józsi bácsit senki nem verte meg. Sőt, még segíteni is akaródzott egy ember. Na, kettő! </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Úgyhogy, ha nagy leszek, Józsi bácsi leszek! </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Akkor próbáljanak, teszem azt (ezt Dolfi bácsitól tanultam), kiporolni!</span><br />
<br />
<m:smallfrac m:val="off"> <m:dispdef> <m:lmargin m:val="0"> <m:rmargin m:val="0"> <m:defjc m:val="centerGroup"> <m:wrapindent m:val="1440"> <m:intlim m:val="subSup"> <m:narylim m:val="undOvr"> </m:narylim></m:intlim> </m:wrapindent> </m:defjc></m:rmargin></m:lmargin></m:dispdef></m:smallfrac><br />
<div class="MsoNoSpacing" style="color: #cc0000;"><span style="font-size: x-large;"><b><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;">VI. A TRAFÓHÁZ </span></b></span></div><div class="MsoNoSpacing"><br />
</div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;">Transzformáció – Olyan szabály, amely szerint valamely rendszer egyes elemeiben a bemeneti értékek kimeneti értékké alakulnak át. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> (Műszaki Lexikon, 844. old.) </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> A HÁZ – a ház: egy épületes látvány. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> (Sándor György) </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Trafóház </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Egy épületszerű lény. Be-, Ki- és Átalakul. Minden rendszerben használható. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Ha netalán elektromosság is áthalad rajta, villanytrafónak hívjuk. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Jó vezető és jó reklámhordozó. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Orfeusszal, poroltóval, sikárkefével tisztítható. Háziasított változata a Tüskés Pikó (ld. Karácsony). </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> A TRAFÓHÁZ (4) déli oldal. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> A buszra várók védfala a gyakori északi széllel szemben. Olvasat fentről lefelé, balról jobbra. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> FALRAGASZOK KIHELYEZÉSE TILOS (alatta) </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Lendület S. C. mérkőzései OKTÓBER 3 ÁN LSC: Kecskemét H. C. délután 4 kor. Előtte ifi bemutató 2-től. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> (ugyanazon a plakáton) TOTÓ-LOTTÓ MINDEN HÉTEN + OTP POSTABANK-OVÁR + HANGYA DISZKONT ARUHÁZ+BENES GUMIJAVÍTÁS, CENTIROZÁS, Sín u. 1 7. (mellette) ELOXÁLÓ technikában a csúcson dr. MUSKIN, felületkezelő üzem, Mosonyi Mihály u. 207. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> (félig rajta) ZÁRT KERTBEN 900-1200 m2, haláleset miatt eladó. Érdeklődni este 1189 201 telefonon. Gróth. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> (takarva) 50 Le YAMAHA csónakmotor, KB-kompresszor 4 m/3 per óra Olcsón Kovács– Tó u. 7 a sarokház!!! </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> (alatta) NYUGDÍJASOK FIGYELEM! Délután kettőtől hétig, tizenkétéves kisfiúnak felügyelet! Egyszeri főzés szükségeltetik! Délután négytől tizenhárom éves kislány is! </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Mindkettőjük leckéjét ellenőrizendő, volt tanerők kerestetnek. 5.000 Ft havonta. Angol nyelv előnyben. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> (letéphető címszeletek) </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> (mellette) VIGY MAGASF A TRAFOHÁ KINYI TIL ÉS ÉLETVE </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> (ferdén takarva) Angol-német-francia NYELVOKTATÁS (orosz is) SZABADIDŐKÖZPONT Újvár. Piacnál. Beiratkozás október 10-től, este 6 órakor. Dérné </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> (alul keresztben, kék festékkel fújva) DM </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> (rajta 20x20-as cédulán) Elveszett Belfaszt névre hallgató két éves ir-szetter szuka. Magas jutalom: Tel. este 7-től 13 96 402. Fried Magda </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> (alatta szurokkal vagy bitumennel) SOHA TÖBBET NEM ISZOK CSAK KÁVÉT ISZOK ASZTÁN FASIROZOTTAT ESZEK tóni. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> (szerényen ráragasztva) tégla bontásból, ajtó ablak tok régi órák – porcellán babafejek – bútorok – VESZEK áron alul is. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> a patika mellett KOLON István kereskedő és Betéti társaság. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> TRAFÓHÁZ (4) keleti oldal. </span></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://sites.google.com/site/kepesfamilia/_/rsrc/1289063840602/kiserlet/utcakoenyv-kepei/utcakonyvbelkep04_fmt.jpeg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://sites.google.com/site/kepesfamilia/_/rsrc/1289063840602/kiserlet/utcakoenyv-kepei/utcakonyvbelkep04_fmt.jpeg" /></a></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Napszítta. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> (fentről lefelé) BÖRCSÖK-FÉLE GONG. REKREÁCIÓS </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> STÚDIÓ. Hamari köz 10. Telefon 157-89-13, rendelés 10-18 óráig. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> AZ EGÉSZSÉGÉRT ÉS A MOZGÁSSZERVI BETEGSÉGEK ELLEN mozgásszervi sebész, reumatológus, kondicionitőr, gyógytornőr, fizikoterpioker, természetignác, akupresszürke, vízgyógyázás, biogenezis, radiesztétikus filoterápia, gyógymasszív és reflexolótuw, egészenegészségeséletmódológia és helyes koplalás Chi-gong torna, szauna, hamvasztás. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> (mellette) JO KARBA TARTOT JOBÁGY KÁJHA SAMOTOZVA OLCSOAN ÖZVEGY KORNIDESZNÉ DÉR UCCA ESGY UGYANOTTAN SZÉNLÁDA ÉS FÉRFINAK TÉLIKABÁT OLCSÓ </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> (alatta) Folytontermő Frigó-palánta, málna-tő, Dahliagumók (fehér is) KÖVESDINÉL </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> (mellette) NON STOP ABC! minden nap 7-20 ig Kavicságy köz 33. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> (alatta lila filctollal) kislány adj nekem egy szerszámot, mert nem tudom különben a szemem levenni rólad! </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> (félig-meddig alatta, félig rajta) </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> KEREKES SC MÉRKÖZÉSEI szeptember 2. du. 4 kor. KEREKES: KÜBEKHÁZA </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> (itt letépve) SZOPD MEG HA NEM JÖTT </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> (piros filccel) gyere velem nekem nagyobb– josó 16 án </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> (mellette) Hátizsák, bivaksátor, komplett mászófelszerelés. Alp-térképe, Főző. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Betegség miatt előadók. Videó kazettát beszámítok. Búrtelep. 193364 hrsz. özv. Szalóczy Istvánné. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> (ferdén rajta) TÁRSASTÁNC – ILLEMTAN csak MILLERNÉL! Kicsiknek előkészítés! 10 óra és BÁLBA mehet! Megjelenés illő ruhában, minden este 6 kor. PONTOSSÁG – UDVARIASSÁG !!! Erőmű u. 7. telefon (itt letépve) </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> TRAFÓHÁZ (4) északi oldal. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Erősen széljárta. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> (keresztben az egész felület spriccelve) </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> DAKOTA AZ ISTEN! </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> (rajta sárga spray-szív villámcsapással) HOBO GECI </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> (alatta) KEREKES SC: VÁCI IZZÓ szeptember 2, du. 3 kor. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> (rajta) ELADÓ vaskapu kerékpár női kerítés drót 200 ötven méter ugyanott két hizó Palota ut 1 9. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> (lejjebb) Luca vártalak kb 7 ig! ha nem jössz akkor gyere vasárnap a dizsibe! Tudod 20-án. Pé. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> (elegáns fénymásolt cetli egyszintben) SHARP 7 R 50 literes, kombinált, programozható, mikrohullámú sütő 53470 forint 12 346 64 egésznap. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> (alatta) Diplomás házaspár vállal kisnyugdíjas ellátásáért mindennemű házkörüli munkát!!! Vecsésy és Vecsésyné. Sín u. 11. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> (pótlás) GÉPIRÁST VÁLLALUNK! </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> (középen, foszlányokban) KE KES CÉ KŐZÉSEI cius ikén tkor sC CNOK lab kőzés lőtte fi emutató. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> (ráfújva feketével) 0 : 4 </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> (mellette krétával) MOCSOK A BIRó megdöglesz zsidó </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> (alatta kopottan) IV. választókörzet JUHOS REZSŐ vkp jelölt </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> (TRÉFÁSAN KIFESTETT FOTÓ) </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> 1948. december 3-án születtem. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Szüleim haladó gondolkodású munkásemberek voltak. Jogi tanulmányaim előtt magam is megismertem a kétkezi alkotómunkát. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Két gyermekem van. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Ismervén a körzet problémáit, bízom a választó pol </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> (letépve) </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> C M Ő ez a F Ő ! </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> (alatta) Egnyílt az Óvárosi lliárd klubb Nden este Tva </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> A TRAFÓHÁZ (4) nyugati oldala, főleg a Lépcsősnek és a Buszmegállónak köszönhető, húgymarta moziplakátokat és érdektelen üzeneteket őriz. Fontossága csupán abból áll, hogy Somogyi Adolf órásmester kicsi üzletéből nem látni ide. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Szépreményű örökösével ezért leginkább itt beszéltük meg mindig a fontos és bizalmas problémáinkat, és üvegből ittuk a lóbányait. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Somogyi János beszél: </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> AZ ÓRÁS (5) …és figyel, havev, azt meg soha ne mond’ a vadásznak, hogy sok szevencsét. Azt soha, mev azév máv öltek. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Azt kell mondani, hogy szav a tavisznyába. Évted? Azt, hogy szav a tavisznyába. Akkov jó. Én tíz évig huvcótam a cugehővt a vadászék után, mikovis fölavattak. Jó elvevtek vesszőve, modtam is, a faszom jövök ide többé. Azt nyóc éve mégis megyek. Azt se hidd, mind fejes. Én is csak később lettem munkásőv. Mev hogy bívom a fegyvevt. É’eccségi után végeztem a avanyművest, meg óvást, főleg a fatev miatt, me’ a bátyám me’halt, amikov én még tizenöt éves vótam. Azt az üzlet, t’od, milyen? </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Hát jó az óvád, amit a mútkov megpucótam? Na, ugye! </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Mos’ végve kaptam egy bikát, hogy kilőhetem, azt nézd meg, előtte egy héttel bejön az agyvévzés. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Hanyas vagy? Na, én meg hetes. T’od, mikov vakok be egy patvont a puskába? Óvát meg ne is lássak! A fatev elővette a lupét, azt újbó melózik. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> A Bakony hiányzik, meg a kuvva, mev az lelépett. É’ má’ se patvont, se vugót nem teszek a helyive. Botta megyek a pógávmestevhez segéjév. Kampó, fiú, kampó! </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> És a fatev még így is dógozik, pedig kovsóból issza a féldecit. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Hogy monta, majd én, ha má a Lackó odalett. Pedig má’ kovsó…bó… Hát pedig… A kuvva meg lelépett… pedig… emléksze’ a fatev mi’en nagy fasz vót… fehévlovon mászkált a Templom téven, mint a Hovti, amikó meg mondták neki: Dolfi bácsi, le ne essen, aszonta, ha én nem, a fiaim maj’ befejezik azt az óvát. Na, mos’ ki fejezi be? A kezét tétették, nem a nyakát… pedig… na, szevvusz…</span><br />
<br />
<m:smallfrac m:val="off"> <m:dispdef> <m:lmargin m:val="0"> <m:rmargin m:val="0"> <m:defjc m:val="centerGroup"> <m:wrapindent m:val="1440"> <m:intlim m:val="subSup"> <m:narylim m:val="undOvr"> </m:narylim></m:intlim> </m:wrapindent> </m:defjc></m:rmargin></m:lmargin></m:dispdef></m:smallfrac><br />
<div class="MsoNoSpacing" style="color: #cc0000;"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"><b>VII. AZ ÓRÁSMESTER</b> </span></div><div class="MsoNoSpacing"><br />
</div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> TIK-TAK-TIK-TIKK, </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> rángatódzik az Órás </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> (A. Ciro – Milánó) </span></div><div class="MsoNoSpacing"><br />
</div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Hogy fölhúzott ez a komisz kölök. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> (1 53. Másiknagyi) </span></div><div class="MsoNoSpacing"><br />
</div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> AZ ÓRÁSMESTER (5) finom, mondhatni halvány csendülésre bújik elő. </span></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://sites.google.com/site/kepesfamilia/_/rsrc/1289063925122/kiserlet/utcakoenyv-kepei/utcakonyvbelkep05_fmt.jpeg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://sites.google.com/site/kepesfamilia/_/rsrc/1289063925122/kiserlet/utcakoenyv-kepei/utcakonyvbelkep05_fmt.jpeg" /></a></div><div class="MsoNoSpacing"><br />
</div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> – Meglehet, hogy a Jánossal italoztak a trafó mögött. Mondanom sem kell, neki ez nem használ. Láttam továbbá, hogy kegyed is fogyasztott. Ez szintén nem használ. Az én Lackóm elautózta magát, szegény Máriám utánahalt. Én meg már alig élek. János meg magácskával tipor ezen a családi sírbolton. Már se Órás, se Vadász, csak olyan Biceri-bócari. Mit gondol, mi lesz ezzel a sok fölhúzásra váró szerkezettel? Idejön kegyed akár éjjel egykor? Mert ez például minden negyvenedik nap éjfélkor húzandó föl, ezt pedig csak évi kétszer szabad vegzálni. Itt ez a látszólag egyszerű óra pedig mindennap csak simogatást igényei háromnapi fölhúzással. Nekem lovaim voltak, de mindahány, annyi lélek. PRALINÉT sakkosra simítgani, és sört hetente egyszer. Nem annyit, mint amit kegyességük egy nap lefogyaszt! FURCSA a pokrócot szerette, ha már kihajtottam, FRUZSINA pedig a kemény kefét. Ezek, kérem, lovak valának! </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> És Tóth Árpáddal vacsoráztam egyszer Óbudán. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Tudja, mi az: sakkosra simítani? Hát ahhoz készíteni kell egy sablont. A sablon az egy mindig visszatéríthető elképzelés. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Na! És a szőrt idefelé, aztán odafelé. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Megöregedtem. Se ló, se elképzelés. Se idefelé, se odafelé, most már hazafelé. Jánosnak nagy keze volt, aztán patron, mérleg, területi lövészverseny, olaszarany, kispiac. Hát, mondja meg, mivé leszünk? Szerintem, ha egy órában valamely részecske eltörött, az órának a tisztításon is át kell esnie. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Az üzletfél persze legjobban szeretné, ha az órát sohasem kellene tisztíttatni. Pedig egy kénytelen tisztítás következtében a beszáradt piszok az órából kijött, neki is haszna, mert órája nem kopik tönkre. Az olcsó, okvetetlenkedő kuncsaftot csak hagyjuk futni, hiszen úgyis körben szalad, tehát visszaérkezik. Éppen ezek a „csupán ezt” vagy „csupán azt” készíttető, s órájukat soha általános javításba nem adó alanyok azok, akik a nekik felülő órást becsapják. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><br />
</div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> AZ ÓRÁSMESTER folytatná, ám (csöngettyű) kis kezit csókdosom, küssztihand, igen jó, hogy bejövendni tetszett. Kellemesen rossz hírt vagyok kénytelen közölni. Ebből az orrából, hehehe, már a perceket sem tudtuk kipiszkálni, de merek ajánlani helyette kerek kilencven pöngőért egy orosz-szovjet ismétlő órát, Hehehe, ez kiskiszasszonyom, még fűtetlen lakásban is ébreszt. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Nem? Hát, ha nem, hát nem (csöngettyű), vén kurva, dögölj meg a neved napján. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Na, teccik látni? Egy félig javított óra visszajön, és az ÓRÁS azután a maga kenyerén kénytelen kitisztítani. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Az ilyen üzletfél csak azt várja, hogy léprecsalja az ÓRÁST olcsón, s azután jön a gorombáskodás, ha az ÓRÁS kötélnek nem áll. (csöngettyű) Szépen lettünk, fiam! </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Barátod Őkegyelmessége volt kedves már leszerepelni itten. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> De föIgöngyöIíttetett a bűnös viszony! Lehelj, kurafi! </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Na, kérem, ugye, hogy együtt vétkeztek! </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Penitenciára, gaz kölök! Húzd föl a regáti kakukkost! </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> (csöngettyű) </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Hehehe, távozom. Dolfi bácsival még találkoznunk. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> És ne feledje, fiam: minden változik! </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> (csöngettyű)</span></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://sites.google.com/site/kepesfamilia/_/rsrc/1289063966085/kiserlet/utcakoenyv-kepei/utcakonyvbelkep06_fmt.jpeg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"> <m:smallfrac m:val="off"> <m:dispdef> <m:lmargin m:val="0"> <m:rmargin m:val="0"> <m:defjc m:val="centerGroup"> <m:wrapindent m:val="1440"> <m:intlim m:val="subSup"> <m:narylim m:val="undOvr"> </m:narylim></m:intlim> </m:wrapindent> </m:defjc></m:rmargin></m:lmargin></m:dispdef></m:smallfrac></a></div><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://sites.google.com/site/kepesfamilia/_/rsrc/1289063966085/kiserlet/utcakoenyv-kepei/utcakonyvbelkep06_fmt.jpeg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://sites.google.com/site/kepesfamilia/_/rsrc/1289063966085/kiserlet/utcakoenyv-kepei/utcakonyvbelkep06_fmt.jpeg" /></a></div><div class="MsoNoSpacing"><m:smallfrac m:val="off"> <m:dispdef> <m:lmargin m:val="0"> <m:rmargin m:val="0"> <m:defjc m:val="centerGroup"> <m:wrapindent m:val="1440"> <m:intlim m:val="subSup"> <m:narylim m:val="undOvr"> </m:narylim></m:intlim> </m:wrapindent> </m:defjc></m:rmargin></m:lmargin></m:dispdef></m:smallfrac><br />
<div class="MsoNoSpacing"><br />
</div><div class="MsoNoSpacing" style="color: #cc0000;"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"><b>VIII. AZ ORVOSI RENDELŐ ÉS KÖRNYÉKE</b> </span></div><div class="MsoNoSpacing"><br />
</div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Sic transit, Gloria mundi </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> (latin) </span></div><div class="MsoNoSpacing"><br />
</div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> AZ ORVOSI RENDELŐ ÉS KÖRNYÉKE (6) szomorkásan forgalmas vidék. Csoszogások, totyogások, bicegések, tolókocsik és gyermekkocsik surrogása, egy sarkon hirtelen elillanó szerelem. Figyeljetek csak! </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> A Kukorelly-kastély: ez a bölcsődére és közfogdára emlékeztető épület jelenleg a szociális otthon szívet derítő komplexuma. Ide jártam valaha ebédért, két óriási ételhordóval. Egy Almácskova Marika-barika és egy csodás Piroska Cinoberszkij című kettős szerelem fájó tanulságaival. Hiába, nem lehet egy fenékkel két feneket megülni (haha, a nagy népi megint kibújt). </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Eredménytelen tanulmányi kísérleteim befejezettnek tekintettem. Búmat felejtendő, kiugrottam a Rendből, öt perccel felszentelésem előtt. Ma ezt gimnáziumi érettséginek becézik. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;">Mivel a reményt vesztett öngyilkosjelölt szíve-joga megválasztania a megsemmisülés módját, úgy döntöttem, elszegődöm egy Bem utcai, Iskolai Szemléltetőeszközöket és Inkvizíciós Kellékeket Termelő Üzembe mindenes segédmunkásnak. Így lettem a segédmunkásosztály tagja. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Délelőtt papírvágás (ó, Hrabal, ha akkor ismertelek volna!), délben ebédhordás, délután az alagsorban csomagolás, postázás, kocsimosás. Az utóbbi: Stern úr (Isten forgassa!) jóvoltából. Tekintve, Őkelme a főnököm, vita helyett inkább a duzzogást választottam és a vödröt a kefével. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> A pincében az emeleti hölgyek szerint EXPEDIÁLTUNK, Varga Vince bácsi szerint viszont: Az annyuknak a…! </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Csomagolunk, oszt kész! Ők lehet, hogy eszpedálnak, azt is otthó, iccaka, ha mekkaptyák a faszt! </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Me’ mikó nem: másnap münket baszogatnak! (Hogy milyen tájszólást használt a jó öreg, máig ki nem derítettem. Szaftosat, az tuti.) </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Az én annyukom a Habán esp’res úrná’ főzött, oszt ha valamijé’ orrótam a kurva csuhásra, hát este nem vót kurelás. Hú, hogy mi lehetett másnap a plébánián! Hahaha! </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Vince bácsi nyugdíjas ácsmester volt és szőlősgazda. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Közvetlen a szomszéd házban lakott, és minden ilyen bölcsesség után tábeszes altestével fölbillegett a pincéből (átnézek – mihozzánk), nehogy azt higgyem, hogy csak ide Becsbe (átment mihozzánk és lehúzott egy korsó bort). Feltűnően sok bölcsesség volt a tarisznyájában. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Nem is győzte mondogatni: Ha, fijam, kétszer mérgyél, oszt eccer vágja! </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> (menés, mihozzánk, korsó, vissza) </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Vagy aszongya, hogy: A csomó egy lögyön, né egy csomó! </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> (menés, mihozzánk, korsó, vissza) </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Nyolcvannégy évig bölcselkedett, azután egyszer (ment, Őhozzá, de már nem volt jövés). </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Ő bökdösött egyszer: Té fatökű vagy, vagy micsuda? Ném látod, az a szépasszon föntrő, meregeti felid a huncut szömit. Most válik, egy kisgyerök van. Öregöbb, öregöbb. Nincs a még harminc se. Na… Tanítóné vót, de hatna kitelhetett neki, ha eegyütt ide lektónak, vagy minek. Irodista, na! </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> (Nem tudta szegény filozófusom, hogy őszépsége tanított engem egy évig, mint tanárjelölt, és talán azért meregeti, mert nem hisz a szemének. A legjobb magyarosa voltam. Mit kereshetek én itt!) </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Na, meg az emeletiek és pincések között komoly társadalmi rangkülönbség volt. Még takarítónőt is külön kaptunk.</span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Személyemben. Szép tatáros (kun?) arcából valóban izgalmas mandulák villantak. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> És mit ad Isten, munkaerőhivatal képében! </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Összeboronál egy kiugrott diákot és egy tanítástól irtózó tanárt egy közepesen fölösleges cégnél. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Úgy is lett. Már a borona. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Egy ebédhordó hivatásomat gyakorló, szép kora délben, lábszáramat verdeső kannákkal kézenfogva andalogtam, mikor finom fapapucskopogás ébresztett. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Túl voltunk a sarkon. Rejtve hiúz szemek elől. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> (Kopp-kopp-kopp.) – Kérem… (Uram, ez ő!) </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> – Ugye..? </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> – Igen, én. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> – Ne haragudjon, megismertem már az első nap, de nem akartam elhinni… Azután beleolvastam a kartonjába… Hát… Tudja, elfogyott a cigim… A takarítónő meg már elment… </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> – Nem gond, hozok… Tessék mondani, milyet? </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> – Szavá… Jaj, nem kösz… Inkább elkísérem, úgyis kíváncsi voltam, hol főzik azt a szörnyű kaját. (Lezserül beszél, tetszik nekem, bólintok.) </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> – Jó… De nem ciki… A szép tanárnő a segédmunkással lófrál? </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> – Nem CIKI… Tojok az ostoba emberekre. Nincsenek! </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> – És kik vannak? </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> – Kik? Hát az értelmes meg az értékes emberek. …Tudom, miért hagyta ott a sulit… Szerelmi válság… Na, hát én is… Vagyis válok. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> – Igen, hallottam, de maga honnan tud az én ostoba válságomról? </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> – Maga már nem kamasz, a válságok pedig kor nélkül válságok, különben nem fogyott el a cigim, sőt! Véletlen az asztalomon hagytam… </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> – Akkor ez kész lebukás. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> – Igen. Az. Szerettem volna beszélgetni magával. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> – Lelki fröccs az érettségi miatt… vagy a magyar irodalom jelenlegi helyzetéről való véleményemre kíváncsi? …Esetleg létrehozzunk egy válságstábot…? </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> – Ne legyen cinikus, egyszerűen tetszik nekem. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> – Ki? Én? </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> – Aha. (A forró por ki-befolyt papucsomba, melegem lett, ez olyan, mint egy buta lányregény.) </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> – Megkukult? </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> – …Ja, nem… Csak elkések az ebéddel… </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> – És én…? </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> – …Tessék? </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> – Én nem tetszem…? (Az istenit, ez valami rossz film, szakad rólam a víz.) </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> (Tudnunk kell, hogy a lecsó, a rántott leves, a paradicsomos káposzta vagy a tejbepapi képlékeny, ugyanez nem mondható el a rántott húsról és a túrógombócról. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Ó, hogy tud lötyögni két ilyen böhöm edény! </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> De a Bem utca sarkán ott az ártézi közkút. És milyen finom tocsogni a vízben. A papucs telefolyik ezekkel a kincsekkel, és nyár van, és hála Kukorelly báró kanadai harsainak, mégis hűvös. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Lerúgta a papucsát, ő is tocsog. Boldog kis disznók vagyunk ebben a nagy malacokkal dugig töltött ólban. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Hirtelen megcsúszik, dramaturgia! belém kapaszkodik, őzszemekkel néz, de nem a riadt, hanem a bizakodó őzike szemével.) </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> – Nem válaszolt… </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> – Nem… Igen… Szóval… De, de igen (nyelek) nagyon. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> – Akkor csókolj meg! </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> (Valaki hátulról fejbe kólinthatott, mert szédülök.) </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> – Ki? Én… </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> (Kacag, nincs jobb szó rá, kacag.) </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> – Na, ebből elég volt… (Keze közé fogja a fejem és megcsókol. Jézusom! Finom, kicsit borszagú a szája, ja, ezek fönt mindig piálnak, mondta az öreg. De nem hittem, mert Stern úr mindig balhézott vele, hogy kirúgja, ha mégegyszer… Meg ilyenek. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Amióta kikészültem a „szakításoktól”, gyógyszerezek. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Nem iszom, és a bagót is abbahagytam, ezért érzem. Cigi és bor, és valami más, amit még nem, soha, gyönyörű! </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Érzem, hogy fickósodom, hátrálok, hogy ne vegye észre, még jobban rámtapad… Érzem, hogy nagyon is érzi. Eltol.) </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> – Igen, igen, de ne most… Sokan vannak… (A fenébe is! Ilyen egyszerű?… De hát én azt hittem, hogy ő egy szent! Ez egy kurva! Vagy én vagyok hülye? És ha valóban tetszem neki? Igen! Ő ilyen, őszinte, természetes.) </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> És ez valóban így is volt! </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> (Összekoccan a fejünk, nevetés, fény, ajándék, és hűl az ebéd, és nem bánok semmit és a Stern kinyalhatja, végre egy embert ölelhetek, aki maga a tisztaság, egészséges sugárzás.) </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> – Látod, buksifej! Kibírjuk estig. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> – Ja… Mit… Dehogy… Vagyis dehogynem… Izé… </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Hát lányos zavaromban nem voltam valami aranyjánosi formában, de nézzenek körül! </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Itt lógott a nyakamban, kérem. Itt, ahol az a nyomóskút van! </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Szemben az orvosi rendelő, ott a szeretetház, látják, ott csikorgott a villamos! (Hol van az már!) </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Akkor ott, igen, ahol most az a konténer áll, ott, ott! </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Éppen egy Zetor húzott el. Micsoda édes gázolaj illata volt, amott egy álmos macska hüttőzött, és valahol… na… Ja, igen, itt pedig egy félig az aszfaltba taposott tejfölösdoboz. Hova a fenébe tették azt is? </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Most meg tessék, nézzék! </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> A hársakról életunt levelek potyognak. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Azon a padon, ahol meg annyit ültünk, fáradt festék pattogzik. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Július 23. volt, és az a Buksifej én voltam! </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Azt a fát meg ehelyt, ahol állok, direkt kivágták. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Nem, semmi érzelgős karc nem került rá! </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Gyöngy azt mondta: ne bántsuk, öleld meg itt, azután ő is átölelte. Tudod, ha már nem lehetünk együtt, külön-külön is megölelhetjük egymást. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Egyszer csak eljövök, és itt átölelem. Akkor téged ölellek megint, és ha te jársz erre, meg tudsz ölelni engem, bármerre is vagyok én a világban. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Hát nagyon butuska tud lenni az ember, ha szerelmes. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Hiszen látják! ezt a Kurva Fát, meg az összes kurva fát csak úgy ripsz-ropsz ki lehet vágni! </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Gyöngynek és Buksifejnek három évet engedélyezett a megbotránkoztatott józan ész. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Az emeletiek letaszigálták, mert Királylány csak a mesében megy a Bojtárfiúhoz. Szerintük. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> A lentiek engem egyszerűen seggberúgtak, mondván: </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Balhénak jó lett volna (nekik), de hogy IGAZÁBÓL…?</span><br />
<br />
<m:smallfrac m:val="off"> <m:dispdef> <m:lmargin m:val="0"> <m:rmargin m:val="0"> <m:defjc m:val="centerGroup"> <m:wrapindent m:val="1440"> <m:intlim m:val="subSup"> <m:narylim m:val="undOvr"> </m:narylim></m:intlim> </m:wrapindent> </m:defjc></m:rmargin></m:lmargin></m:dispdef></m:smallfrac><br />
<div class="MsoNoSpacing" style="color: #cc0000;"><b><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;">IX. A PLEXI CUKRÁSZDA </span></b></div><div class="MsoNoSpacing"><br />
</div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Ha egy hős összecsinálja magát, nagyot esik </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> szerettei és hozzátartozói szemében </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> (Hölderlin) </span></div><div class="MsoNoSpacing"><br />
</div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> A PLEXI CUKRÁSZDA (ld. térkép) egy nagyhírű, időközben elhullt mesterember női ágon vezérelt intézménye. Történetünk idején Elvira mama uralta. Őkelme nemcsak két méterre és százötven kilóra sikeredett, de focivébészerű csúfságát még feledhető minőségű süteményekkel is tetézte. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Hajdanvolt dicső választékából csupán a Kossuth-linzerre (ld. szobor) volt kereset. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Nem is lehetett mást kapni a szörpökön, kávén és a fagyin kívül. Igen ám, de hol volt már ekkor Plesz József? </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Hol voltak a leheletfinom, remegő krémesek? A nyelvünkön rémülten dobogó gesztenyeszívek? Hol a szánkban szanálásra váró zserbó emeletei? </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Plesz mester minden süteménye, mintha a félelem édes ihletével épült volna föl. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Talán csak az oroszkrém tortája volt karakán, bátor, ellenállhatatlan erejű. Híre annak még Berlinig is eljutott. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Úgy ám! </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> És a fagylaltokról már ne is beszéljünk. (De akkor meg mit pofázok itten?!) </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Nos, gyermekkoromban, mikor még Józsi bácsi természetesen élni volt kénytelen, akinek nem lógott a taknya és a cipőfűzője, továbbá hitelt érdemlően (aznap) nem hamisította az ellenőrzőkönyvébe apukája aláírását, akár két tölcsért is kérhetett, még egy gombóc esetén is. </span></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://sites.google.com/site/kepesfamilia/_/rsrc/1289064048855/kiserlet/utcakoenyv-kepei/utcakonyvbelkep07_fmt1.jpeg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://sites.google.com/site/kepesfamilia/_/rsrc/1289064048855/kiserlet/utcakoenyv-kepei/utcakonyvbelkep07_fmt1.jpeg" /></a></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Bezony, Idegenek! Mi meg úgy vittük ezeket a fáklyákat, mint a büszke, de kiöregedett olimpikonok. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Mindenki láthatta a Fő úton, hogy Plesz úr megint kiállított egy erkölcsi bizonyítványt. Csak az a szemét zsaruváry jegyezte meg dölyfösen: Mán megint csinálja a maszek a „kukukszlan” propagandát. Rá fog faragni, ezt én garantálom. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Otthon egyszer megkérdeztem anyát, mi az a kukukmicsoda. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Másnap a fél iskola orrt törölt, cipőt fűzött és direkt a rendőrség előtt kellett hazamennie. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Ja, igen! Tanácsomra a srácok cerkával két lyukat fúrtak a fölső ostyába. Haha. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><br />
</div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> A PLEXI CUKRÁSZDA kedves, halkszavú tulajdonosa persze nem csínytevésünk miatt tűnt el egy karácsony előtti hajnalon (milyen eredeti ez is). A Nagy Októberire készített (kötelező!!) kirakata tette be a kaput. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Egy óriási cukormáz sarló & kalapács (ki érti?) fenemód csúnyán olvadozni kezdett, és ezen még az sem tudott segíteni, hogy sűrű, fölfordult legyekkel megszórt, vörös, marcipán földgömb alkotta az alapot. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> A novemberben igen elgyöngült napsütés üthetett szöget a fába, mert lilult fejű várykánk a gutaütés közvetlen határán, végigüvöltötte főutcánkat. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Kukuszklán, folyatás, döglegyek? </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Vitala elvtárs, most nézd meg. És még az ilyenekért hullattuk a vérünket és haltunk hősi halált!!! </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Rendületlen hévvel kötjük föl elvtársainkat, akik természetesen már nem elvtársak. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Ezek a fehér hiénák meg élnek. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Na, ennek a folyatásnak még lesz folytatása! </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Mondták, úgy bevágta az irodája ajtaját, hogy a szekrényről leszaltózott Lennon elvtárs mellszobra. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> A vádiratban szoborgyalázás tétel alatt szerepeit Plesz József bűnlajstromán. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Persze, nem ezt volt az egyetlen, ily apró malőr szeretett utcánkban. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Börcsök hentes hasonló tévedés áldozata lett. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Őt Nagy Vezérünk zsírból készült plasztikája tréfálta meg. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Lelkes mészárosunk Nagy Kollegája ismert tar fejét teletűzdelte apró, piros zászlócskákkal, és hogy teljes legyen a Mű, egy hegyes drótra fűzött táblát vágott gyakorlott mozdulattal a közepébe: HÁZIZSÍR, KIMÉRVE IS! </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Ez volt az igazi feketevágás, nem, amivel (többek között) vádolták. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> A dologban a legédesebb, illetve a legzsírosabb, hogy a két híres Vé et. a kirakat előtt szemlélte önelégült mosollyal az alkotás menetét. Ám, ahogy közelgett a végkifejlet, úgy színesedett el agyukban a lakmuszpapír. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Lenin elvtárs frissen ragasztott büsztje csak annak köszönheti létét, hogy egy fürge Fő utcai polgár elrohant a rendőrséghez, és fölkiabált a nyitott ablakba: </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Bözsi! (Már miért ne ez legyen egy titkárnő neve?) </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Bözsikém, gyorsan… a Lenin elvtársat… dugd el!!! </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Azután ezt a jó szokást még sokáig megtartották. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Goga Gábor szélhámos és ács szerint (akkor még ő is élt), kiépített riadólánc alakult Nagy Filozófusunk szobrának érdekében. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Két Vénk Valamelyikének a fülébe jutott az is, hogy Mág Tódor, az újságosunk egyszer, mikor valóban kifogyott a Népszabadság című lapból, így választolt: </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Népszabadság? Az már régen nincsen. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Az biztos, de Mág Tódor se nagyon, azóta. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Az újvári Néplap 1952 karácsonyi (nem ünnepi) számából idézek. 1 oldal (nem is volt több). </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> „A Dialektikus Páternoszter legszebb alkotását, városunk főutcáján, a Sztálin út 70. alatt csodálhatjuk meg, ezen a klerikálisok által bujkálva ünnepelgetgető, de mégis szép decemberi napon!” (Itt megállok az újságcikk idézésében, ugyanis a Plexi, akkor még Margaréta cukrászda, eredetileg a Fő út 56. alatt volt. Hát most vagy odébb tolták a sarokházat, vagy elhúzták alatt az utcát? Egy másik variáció szerint a Nagy Fővezér igazán letagadhatott volna a korából 14 évet. Dehát, mint tudjuk: engedékenységéről nem sokat olvashatunk a történelem lapjain. Most már mindegy! Megette a fene! Olvassuk tovább!) </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> „Plesz József, volt munkásnyúzó, nyalókagyáros, szőrös karmai közül kicsavartuk a már ezidáig is sok keserűséget okozó, üzérkedésre és a szegény proletárgyermekeknek könnyet szemébe csaló édesipari boltot! Ma már a Munkásédességkiszerelő Szövetkezet Kekszjegynyomdája foglalta el megérdemelt helyét! Sajnos, az ilyen és ehhez hasonló örvendetes eseménynek még csak az elején vagyunk! Számos, rejtett vagyonunkon dőzsölő, harácsoló és elnyomó népellenség még somolyog a lehúzott redőnyök bűzös homályában!” </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Kó ruszki tandem!!! </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Hogy Cicero (népbarát!) ólatin és premarxista bölcselőt idézzem: </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Minek ég!!! Illetve: </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> MEDDIG MÉK! </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Na, de egynek már befellegzett! A bűntanya fölszámoltatott! </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> A két utcára néző ablakok Dicsőségtáblát rejtenek! Ugyanitt látható Hermann Ottó, mézeskalács-készítő szaktársunk alkotása, a sztahanovista mézművész, huszonöt reábízott, fénylő arcú, mézescsókipari tanuló közreműködésével, 25 munkaóra alatt elkészítette Generalisszimasszánk 170 centiméter magas mézesmadzag mázát! Bizonyítandó, elvhű, értő kezek alól nem kerülhet ki olvadozó, szétfolyó ocsmányság. Élő bizonyítéka pedig annak is, hogy nem ragadhatnak bele döglött legyek. Generalisszimasszánk eme dicsőséges és élethű szobra jövő nyáron sem fog ücsörögni, és semmilyen imperista légyféle beköpni nem meri! (Az Idegenvezető közbevág: Másnap a nagy díszkivilágításnak köszönhetően a mű ott kezdett el csurgatni, a hol egy ilyen Nagy Hősnek nagy nyilvánosság előtt nem illenék. Ekkor született meg a nép ajkán a „hugyosjózsi” kifejezés. Ültek egypáran ezért is. Szelavi!) Ja, azért a híres Kétvé agya sem kucorgott egy sarokban. Igaz, az első hír után Lenin et. lekerült ismét az őt megillető helyre. Sajnos, rövid időre! </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Na, szóval amint azt a néphagyomány máig őrzi: díszkivilágítás ki. Igen ám, de akkor a decemberi szürkületben nem látszott semmi. Díszkivilágítás be! Hát akkor meg megint rájött Hősünkre a folyatás. Hű, a nemjóját! KI-BE-KI. Nem jó. Az izzók (két 25-ös) hamar dezertáltak. A falban is föllépett egyszer egy sötétben gyújtogató ellenforradalmár. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Másnap nem is ébredt a Fő, bocsánat, Sztálin úton vagy négy állampolgár. Rossz nyelvek szerint megunták a nagy éjjel-nappali sürgölődést, és átköltöztek egy nyugodtabb kerületbe. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Többieket az Andrássy út táján (soha többet nem) látták. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Azután Somogyi Adolf órásmester, kinek szintén vajjal a fején kellett lopakodnia setét mellékutakon, hogy szerezzen valami picike kis jópontot, előállt. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> – Ura… elvtársak… esetleg… namár… ugye… mi lenne, hogy világítás maradván, olvadékonyság se üsse föl a fejit… szóval a Nagy Fölszabadító elvtárs… hehe, már bocsánatnak legyen mondván… szóval… úgy gondoltam… tuk… jegeljék le a… khm… becses alfelét. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Miután a Két nagy Vé gratuláltak egymásnak az ötletért, Dolfi bácsit pedig seggbe rúgták, beindult a gépezet. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Először beüzemelték a télen alvásra ítélt cukorgyárat, lévén egyedül annak van jéggyára. Aztán mozgósították a legmegbízhatóbb aktivistákat. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Éjjel-nappal hordták vászonvödörben a jeget és vitték a kásás vizet. Elébb vízhatlan guminadrágot húztak a Nagy Honvédő sokat látott valagára, és abba tömködték az összetört hűtőanyagot. Ám, mint közismert, a zúzott jég gyorsabban olvad, mintha nagyobb darabban hagyják, ekkor aztán Máté Károly, föltaláló és matek-fizika rendestanár, ihletet kapott. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Baranyi kovácsmesterrel kalapáltatott egy öntőformát, mely a Hős Vezető seggének hű lenyomatát vette föl. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Ebben fagyasztották a vizet. Az igaz, hogy ettől (a vízfelfogó tartály és az elvezető cső miatt) úgy nézett ki Legfőbb Hadurunk, mint egy infúziós teve. De több is veszett Battonyánál, legyintettek helyi hatalmasságaink (mind a ketten), és megelégedetten tértek kies palotáikba. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Ám nagyon elkalandoztunk a múltba. Folytassuk a PLEXI történetét. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Ha most, hölgyeim és uraim, betekintünk az ablakon, a kasszában az a kissé molett, ám annál szebb asszony (mondjuk úgy, még mindig kívánatos hölgy) Plesz Zsófika. Híres, de tragikus sorsú cukrászunk egyszem leánya. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><br />
</div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> A PLEXI CUKRÁSZDA valójában neki köszönheti a nevét, hiszen mint már említettem, Margaréta volt a neve a dicső államosításig. A Méz-máz ötvenhatban föloszlatta önmagát. Ötvennyolctól Sarokház eszpresszó (minő ötletesség az óvári Vendéglátóipari Vállalat részéről!). Napjainkban a jogos tulajdonosok birtokolják ismét. Igaz, olvas a hölgy, de régi barátságunk kedvéért talán leteszi. Ám, amit majszol, az valószínűleg kacsazsíros kenyér, azt nem fogja letenni. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Ahogy én ismerem… </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> – Pá, fiúka… vendégeket hoztál? Aranyos tőled, remélem, fölkészítetted őket a választékra. (Persze, hogy rág.) Mindjárt jön a Cinókád és fölszolgál. (Harap egyet… hamm, nem teszi le, mondtam. Az istenért sem.) Fiúka… Nézd, megint kacsazsírral kenem meg a kenyeret. (Na, ugye mondtam.) Te, hallod, nagymama lettem, az a böhöm Kata megint bebabált… Jaj, szegény apu, mennyit balettozott… Még asszonykoromban is… Te, ne tudd meg, Anyám kilencvenkettő, de még mindig süti a Kossuthot. A világ minden kincséért nem áll le… Cinókád meg reformot akar… Képzeld, nem zongorál az istennek se… Fiúka, dumálj vele. Cukrászatot tanul egy zongora-, érted, egy zongoraművészeti diplomával. Nagyapja lánya… Három éves volt, amikor Apukát elvitték, de még most is emlegeti… Ne tudd meg, isteni (harapás-nyelés), rögvest elolvad a kenyérkén… Jaj, régen is Apu mennyire haragudott a falánkságomért… Csendes ember volt… Halkszavú, de ezért mindig ordítozott: Olyan tehén leszel, mint anyád!… Én meg csak kentem, zutty rá a lángoló pirospaprika, só… aztán hami. De szerettem azokat a barna illatú estéket. Aktuális kedvencemmel a hónom alatt, usgyi, be a szobácskámba, aztán olvastam hajnalig. Volt, hogy négyszer-ötször is kilopóztam a konyhába… Apuka meg a szobájukban, félálomban dörmögi… Elvira… hallod… fiam… Hallod, már megint kenyi, már a hatodikat kenyi… Én meg bekiabáltam, nem is igaz! Csak az ötödiket… (kislányosan kuncog) …Szegénykém… Aztán usgyi, vissza könyvecskéhez… Jaj, tudod, úgy paprikás-zsíros kézzel lapozgattam… Hihi… Így aztán a lapok alján mint egy-egy véres pecsét, virított minden könyvecskémen az olvasás és a zsíroskenyérke szeretete… Nézd meg…. nézd meg, ezt is (Orrom alá dugja a pultra letett könyvet. Hát valóban egyedi. De legalább nem kérik kölcsön.) …Fiúka, beszélj vele… (Közben bejött Plesz Krisztina, alias Cinó, és mérhetetlen sok linzert szór szét, majd kávét locsol. Int és tovább pusztít a vendégek között.) …Tudod, egyszer apáca akartam lenni. Ne tudd meg (mindig mondja, de attól félek, megtudom) …szóval apáca akartam lenni, aztán Apukáék beadtak gyógyszervegyésznek… mégis kávéházas öreglány lettem… Beszélj vele… Ne kergüljön meg már teljesen… Mindjárt negyven éves… Apa nélkül neveltem mind a hármat… Aztán nesze… Katalin drága átment szülőgépbe, és akkora, mint egy ólajtó… Józsika Párizs mellett egy kis profészekbe vendéglős… Dehát a nyáron voltam kint… apám… (csóvál) Ne tudd meg…. Szart ér az egész… És itt ez a hülyegyerek… Inkább… Áh… Na, megyek, lekenek egyet (visszafordul) Nem neki… Te… nem lehet, hogy a Pista halála ment az agyára… Megtudta valahogy, hogy nem baleset volt… Látták, amikor a falon kioldotta magát… és leugrott… Emlékszel, milyen gyenge idegzetű volt… Nem is értem, hogy vették be a klubba… Óh, istenem… jungfrau… Igen, igen, itthagyott egy jungfraut… Egy meggárgyult fiatal özvegyet… Istenem, mindig kérdem… miért is nem te vetted el… olyan nagy volt a szerelem… mégis azt a nyifnyafi kisbulgárt izélgetted… (Átint az utca túloldalára. Valóban ott lakott a kisbulgár.) … Miért… miért… megmondom, és ilyenkor a fejemet verném a falba… (Nem eredeti ötlet, de hagyom, tudom, mit akar mondani, hagyom, így hamarabb elmehet kenni egy kenyérkét.) … Hát azért, mert én hülye azt hittem, ha tiltom a találkozóitokat, nem szédítheted a tingli-tangli zenekarodba… Jaj, inkább könnyűzenélne… csak játszana… (Mikor a muter kiér, fogadjunk, hogy idejön régi idők szép kedvese. Mit mondtam!) </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> – Szervusz. – (Nem köszön, úgy tűnik, a korábbi legyintéssel letudta a protokollt. Rám vicsorog.) Mi volt ez a nagy etyepetye az öreglánnyal? Megkérted a még fiatalos özvegyasszony cukormázas kacsóját? </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> – Ellenkezőleg (ravaszkodni kell, ravaszkodni. Ez nemcsak okos, de gondolatolvasó is) – engedélyt kértem a főnökasszonyától riport készítésére egy fiatal vállalkozóval. (Macskásra húzza gyönyörű zöld szemét. Ilyenkor veszélyt érez, tűzvörös sörényéből szikrák pattognak, tündéri szeplők izzanak föl az orra körül. Ajaj, taktikázni kell.) Nos, milyen taktikát választ a firkász… (Hát persze, hogy gondolatolvasó, már kölyökkutya korában is mindent kitalált, a fenébe is…) Ne káromkodj! </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> – De hát még meg sem szólaltam… Na, jó, kezdem. Először is, miért nevezik kiskegyedet Cinónak, mert ha értesüléseim nem csalnak, meglehetősen szép neve van. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> – Meglehetősen (vált) te, hülye, hát nézz rám. Azon túl, hogy te kereszteltél át, és a Cinó mégmeglehetősebben szépnek tűnt (nyel egy kapitálisan nagyot, hátra veti egetverő haját, szippant egyet, ez a sírások elfojtására bevált módszere volt már akkoriban is) akkoriban… is. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> – Mit? </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> – Mégmeglehetősebben tetszett nekem ez a név… akkoriban (pici szünet) is! Na, ennyi elég, szerintem (menne), dolgom van. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> – (Lenyomom egy székre.) A kisasszony el van kérve. (Fiúsan ül, két gyönyörű zongorabillentyűkre termett kezét combjai között lógatja, ebben a tartásban egy kicsit előre kell dőlni és a fejet fölemelni. Így csak cinó tud ülni. Ilyenkor ellenállhatatlan.) </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> – (És most is az.) Szép vagy (mondom). </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> – Persze… nagyon… (Fintor, olyan cicás, hirtelen fölélénkül.) Különben is már nagyon utáltam, hogy Krisznek vagy Tinának, vagy ami még iszonytatóbb volt, Tinukának szólítanak, mert az, hogy Krisztina, az a legtöbb húgyagyúnak hosszú, tudod, hogy akkor szerettem beléd, amikor egy próbátokra Kucsával (a szülőgép nővérének becéje, ha jól emlékszem, ezt is én eszelintettem), igen, ezt is te adtad neki, te nagy pöcenévköltő… Te, szóval belógtunk egy próbátokra, és te a dob mögül lekiáltottál a sötét nézőtérre, hogy ki a picsa mert bejönni (Most először mosolyodik el. Természetesen Cinó mosolya is gyönyörű.) Én meg, miközben majd bepisiltem a megtiszteltetéstől, hogy a nagy dobos megszólít, összeszorult torokkal és combbal fölvisítottam (Most ugyanúgy fölkiált, többen vezetettjeim közül felénk néznek.): Hát csak két picsa! A Krisztina meg egy Katalin! Mire te: Ja. Akkor jó. De hosszú a nevetek! És ilyen szép keresztnevet csak natúr szabad használni, a legtöbb húgyagyú becézgeti, letetted a dobverőt, de nem álltál föl. Nem láttál bennünket, hát, picsák, figyelem! Amelyik a Krisztina, annak milyen színű a haja? Piros, üvöltöttem vissza, oké, akkor te Cinó leszel a keresztségben, és a testvérpicsa milyen alakú? Jó kövér, harsogta föl Katalin, gratulálok! Akkor te Kucsa leszel, tizenhárom éves kis hülyék voltunk, illetve Kucsa tizenöt, és végtelenül boldogok. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Hé, picsák, a jó kövér és Katalina, akkor ti a Plesz-lányok vagytok! Hát persze, ovis korunk óta ismertük egymást, csak te mindig olyan különleges voltál, észre sem vettél bennünket, üvegek voltunk… Na, határtalan csöndet öltsetek magatokra, és akkor leülhettek, óriási dolog volt bentmaradni egy próbátokon, úgy emlékszem, a Bor Béci, szegény Pist, meg a Csámpi… csórikám, ő is meghalt, ők egy páran az ős-tisztelők maradhattak csak bent, de sokszor őket is kirugdaltátok, bennünket ezután soha, azt hiszem, kabalának tartottál bennünket ott. Ja, és a Kisvita… </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> – (értetlenül nézek rá) Kicsoda? </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> A Kisvita, az a szemüveges komcsi csaj, az volt még mindig véletek. Mi baromira utáltuk. A nagyapja állandóan csaholt. Mindenütt üvöltözött, hogy az unokáját megfertőztétek ezzel az imperialista zenével. Járkált mindenhova, de nem tudta elérni, hogy kirúgjanak benneteket, sok disznóságot csinált ötvenhatig. Apókát is ő vitette el… </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> – (közbeszólok) Meg a Váry. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> – Igen, főleg az a szemétláda… Haha (ismét nevet!), tudod, hogy most nyugdíjas temetőőr a főkapitány eetás? </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> – (bólintok) Tudom, csak az a szemétség, hogy még ott is fölül van, ahelyett, hogy elköltözne (gyenge vigasz volt a sírőrré való előléptetése, mi is megkaptuk tőle a ziki-zakit). </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> – Na, ez a Váry meg a Kisvita nagyapa, ők voltak akkoriban ketten a nagy triumvirek. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> – (rászólok) Na, a Kisvitát ne bántsd, rendes kiscsaj volt… minden bulinkon ott lébecolt, egyszer valahol szigetcsépen vagy hol játszottunk és eltévesztette a dátumot, egy nappal előbb ment le, ott aludt a kultúr előterében, mínusz tizenötben, de megvárta a koncertet. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> – (megadóan) Tudom, kórházba is került, olyan tüdőst szedett össze. Miatta jöttünk, Kucsa meg én hévvel vissza, negyven fokos lázzal, a kocsitokban hoztátok haza… Jó, hát ő tényleg rendes volt. Meg a faterja is, azt mondják, én őrá nem nagyon emlékszem, ötvenhatban lőtték le. Az is jó fej volt… azt mondják. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> – A Goga Gábor. Az lőtte le. Egyedül, és éppen a Kisvita miatt. Merthogy a Vitális összeállt a Goga nőjével, amíg ő sitten volt. Őt is a Váry vitette el, igaz, nem politikai ügy miatt. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> (Most bedobom a horgot!) Visszatérve arra, hogy a Plesz Cinó jó lett volna művésznévnek… </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> – (Elvörösödve fölpattan, szeme szikrázik.) Ne, helyben vagyunk! Szóval az öreglánnyal mégiscsak erről pofáztatok! Miért nem vettetek be a zenekarba! Miért kellett nekem komolyzenézni? Nem akartam zongoraművész lenni! Kevés voltam hozzá! Érted? Éreztem, hogy kevés! </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> – (kockáztatok) Krisztina, jó zenész lettél volna… (A Krisztinára megdermed, visszazöttyen a székre.) </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> – Volna… volna, mint a villamos meg a nagymuter… </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> – Tehetséges voltál, ezt te is tudod… </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> – (Rákönyököl az asztalra, most nem kisfiúsan ül, inkább olyan fáradt-kurvásan, de ez is pazarul áll neki.) Eegen… de nem annyira, hogy legyen pofám kiállni egy rakás hülye fúrtfülű elé. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> – (Megpróbálom békíteni, elő az érzelmes „altommal”.) Cinó… Cinó, kedves… </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> – (kegyetlen zöld kés, méghozzá kettő) Ma már Krisztina vagyok, oké?! (gyilok, tőr, baziliszkusz) Magának pedig özvegy Szalóczyné, Plesz… (elhal) Cinó… </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> – (lágyabb húrok pengetése, próba-szerencse) De akkor legalább tanítanál… </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> – (élesen közbe) Nahát, ahhoz meg végképp nem van tehim, és türelmem meg végképp nem. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> – A diploma után egy évig koncerteztél… hát azért…. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> – (összerázkódik) Jézusom! Életem legkeservesebb éve… Tudod, akkor gyűlöltem meg anyámat igazán… </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> – (látszólag fölháborodok) De hát ilyet nem mondhatsz! </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> – De, de, de! Gyűlöltem, és gyűlölöm ma is! Gyűlöltem, mert zongorázni taníttatott! Gyűlöltem, mikor láttam a kollegáimat koncertek előtt, ahogy jönnek magukhoz ölelt hangszereikkel, és ragyog a pofájuk, gyűlöltem, amikor árván és üresen kell ténferegnem, amikor ők már hangolnak, befújnak, én meg a végén beszédelgek és egy többnyire idegen, teljesen ismeretlen dög elé tottyanok, még azt a kurva széket is mások állítják megfelelő magasságra, mert leadják a méretem előre, és különben is, hogy nézne ki: az est hőse, aki tekergeti a volánt, netán még a kocsi alá is bemászik, megnézni, jól áll-e a fékpedál meg a gáz, majd fölemeli a motorház tetejét és fejét vakargatva töpreng, most beköpte vagy nem köpte be a basszusgyertyát egy előző Chopin-futam, hát nem… nem, köszi… (végtelen bánattal) És tudod, mikor turnéztunk, és szálltak ki sorban, óvatosan maguk elé tartva a hangszereket, és csak azután foglalkoztak a böröndjeikkel, mint a bányászok bányaomláskor – ha sikerül lyukat vágni a mentőknek, először a szerszámokat adogatják ki és csak azután jönnek a munkások (könnycsepp), na, de én egy zongorával… (letörli, fölvidul) Te, akár hiszed, akár nem, Jolánkával, tudod, anyám dilis barátnőjével akartam varratni egy zongoratokot, és amilyen buggyant ő is, én is elkezdtünk szabásmintákat vagdosni óriási csomagolópapírokból, Pisti… Látod, már én is becézek… amíg élt, István volt, ahogy illik… most meg Pisti (finomat szippant pici pisze pulykatojásán). Na, szóval azt mondja, amikor a halom papír között ránk talált… ha ti nem vagytok elmeháborodottak, akkor varratok magamnak egy jó erős hegy-tokot, két füllel, öt nap múlva leugrott… </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> – Lezuhant… Cinó… Baleset volt… </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> – Leugrott! Érted? Leugrott, miattad és miattam! (ordítva, már az egész cukrászda talpon, hű, de ciki) Igenis, miattunk! Érezte mindig, hogy akkor sem vele vagyok, ha tövig bennem van! Depressziós volt… Érted! Begolyózott… Csak a fasz társai nem vették észre! Sem az orvosok, se az edző! Senki! ÉN SEM! Egyszer gyárkémény-festést vállaltak, és akkor már megpróbálta, ott kísérletezett ki egy olyan hurkot, amit a társak nem vesznek észre… És leoldhatja magát anélkül, hogy a többieket veszélyeztetné, készült rá! Értsd meg! Készült rá… mert nagyon szeretett… Én meg sajna… Miért? Miért van, hogy mindig, mindenki mást szeret…? </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> – De Krisztina, én… </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> – Peerce, te is! Tudom… Csak nem elég. Úgy voltál, mint én a tehetségemmel, én voltam a te zongorád… Te meg az én Szalóczy Istvánom… Amikor ő lezuhant, te kizuhantál belőlem… (keményen) Én pedig cukrászasszony leszek, és ha még egyszer bejössz ide, cián kerül a krémesedbe… Értve?! (Megpördült és eltűnt a pult mögötti ajtón.) </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> – KEDVES IDEGENEK, MEHETÜNK! MÉG VAN A PROGRAMBÓL JÓCSKÁN.</span><br />
<br />
<m:smallfrac m:val="off"> <m:dispdef> <m:lmargin m:val="0"> <m:rmargin m:val="0"> <m:defjc m:val="centerGroup"> <m:wrapindent m:val="1440"> <m:intlim m:val="subSup"> <m:narylim m:val="undOvr"> </m:narylim></m:intlim> </m:wrapindent> </m:defjc></m:rmargin></m:lmargin></m:dispdef></m:smallfrac><br />
<div class="MsoNoSpacing" style="color: #cc0000;"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"><b>X. AZ ÉTTEREM</b> </span></div><div class="MsoNoSpacing"><br />
</div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Én már régen rádiót hallgattam, mikor azt Popov elvtársék föltalálták. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> (Vári Vendel, nyugdíjas) </span></div><div class="MsoNoSpacing"><br />
</div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> – A világ minden táján ismert az én töltöttkáposztám. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> – Nem vonom kétségbe, de ez vaníliás ízű volt, és valamilyen lekvár volt a tetején. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> – Természetesen. Így készítettem. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> – Jóember! Lehet, hogy így készíti, de én hánytam tőle. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> – Hányt, hányt! A világ minden táján hánytak tőle… </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Viszont ismert. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> (Ö. I. és a Várpatak étterem főszakácsa között) </span></div><div class="MsoNoSpacing"><br />
</div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Olyan vagyok, mint a növények. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> A növény, teszem azt, egy fa, a mélybe ereszkedik, csupán azért, hogy fölül zöldelljen, virágozzon. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Nem állat, aki elfut fölötte vagy elszáll messze tőle, vagy belébújik és fúrja, vagy alatta áskál. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Nem ember, aki csak vár-vár csípőre tett kézzel és hümmög, meg tapicskál, és ha már mindezt megunta, sokat mondóan gyönyörködik lángjaimban. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> De nem Isten sem. Nem. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Állok egyhelyben, szívom föl a mély értékeit, zöldelek, sárgulok, lehullok, kivágnak… De! </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Én forgácsaimban is az leszek, aki Vagyok! </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> (A Művész, aki csak az Étterem söntéséig szokott beájulni) </span></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://sites.google.com/site/kepesfamilia/_/rsrc/1289064077850/kiserlet/utcakoenyv-kepei/utcakonyvbelkep07_fmt.jpeg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://sites.google.com/site/kepesfamilia/_/rsrc/1289064077850/kiserlet/utcakoenyv-kepei/utcakonyvbelkep07_fmt.jpeg" /></a></div><div class="MsoNoSpacing"><br />
</div><div class="MsoNoSpacing"><br />
</div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> A VÁRPATAK ÉTTEREM (7) (régen: Uricasino) az én szerelmi Bermuda-háromszögemben lapul. Mit lapul! Fizetésnapokon nincs is! </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Tisztára a földalatti mozgalom. Bármelyik feleség urát jön keresni: hát pont az ő ura nincs ott! </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Na, de bezzeg mostan hangos! Hallgassunk csak be! </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Az ablak mellett közvetlen a bejáratnál csak az avatatlanok, betérők, amatőrök. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Az igazi társaság, maga a Fő utcai Történelmi Társaság, hátul a legendás Kukorelly-asztalnál darvadozik. Vitaindító: </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Imre Miklós (festőművész, címfestő, nyugdíjas. Hipertónia, érszűkület, máj-epe stb. Csak fehérbort): – …Nahát elég az hozzá, hogy Vitala, ötvennyolcban utcát kapott. Most meg átragasztózták olyan piros szigetelővel… tudjátok… Na, és kérdem én… Na? Ma reggel egy új tábla. És mi van… illetve ki van rajta…? GOGA… Az van, hogy GOGA UTCA!!! (általános morgás, székcsiszatolás) …És én hülye, még én adtam a szalagot! Hát jó, jó, a Goga jó srác volt valahol… Jó haver, de a Kis Vitális, DISZ ide, KIMSZ oda, rendes gyerek, Goga meg, ha elutaztál, ő meg itthon maradt, elbúcsúzhattál sima homlokodtól… Még te sem, Váry elvtárs… te meg az Öreg sem lőttetek annyi agancsot, amenynyit ez kényelmesen összesprickolt. Vitala gyerek volt még és tanulni akart… Nem igaz, Máté bátyám? Te tudod, tanítottad! És ne haragudj, Katám, ha a kölök nem kergül meg, és bocsáss meg, neked is több eszed van… ma azt az utcát meglehet, Julius Caesarról nevezték volna el. És akkor megmarad két haver és nincs ragasztózás. Vagy ha Miklós, előbb érkezel… Tudom, zűrös napok voltak… Úgy emlékszem, kötszered sem volt… Hehe, a kedves feleséged persze, te akkor láttad őt először, szóval a Vitala akkori és a te mostani feleséged, a kombinéját tépte le. Sajnos, későn… viszont ti meg egymásra találtatok. Hát mit nem tesz a történelem! </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Doktor Horváth Miklósné, szül: Világos Katalin (vállalkozó, kötöttáru, divatáru, egy első házasságból származó leánygyermek anyja): – Először is, az a szemét sitten volt, másodszor semmi joga nem volt hozzám… neki mindenki kellett! Nem vártam rá! Hozzámentem Vitácskához. Kész! Szerettem őt. Gyereket szültem neki. De én most odamegyek, és tíz körömmel kaparom le azt a táblát! És igenis, ha nincs Miklós, nem is tudom, mi lett volna velem. Támasz kellett! És ha nincs Miklós, az a moslék Goga megúszta volna. Hát volt, aki itt volt akkor!!! Nem? …Bertalan! …Művész úr! …Te is itt ültél! Bejött az a szemét egy stukkerrel és hadonászott… Azt kiabálta – most hullanak a csillagok! Itt az idő ezeket a csillagászokat is megritkítani! Na, hol az a kis vörös! És akkor beleeresztette az egész tárat… Istenem… Én meg elrohantam orvosért… Láttam, valaki jön ki a rendelőből… táskával… Hívtam, jöjjön azonnal… Vér, sok vér… Kérem, siessen! Azt mondta, asszonyom, maga nem látott annyit, mint ezekben a napokban én, és nincs se kötszerem, se gyógyszerem! Hát ez volt Miklósom. Persze, jött. Letéptem a cuccaimat kötszernek, aztán félig meztelen átrohantam a Pleszékhez… Tudjátok: Zsófi gyógyszerészetet tanult… Azt mondta… Látod, Kata, ha… bocsáss meg, Váry, de azt mondta… látod, Kata, hogy ha az a gyilkos Váry, meg a drágalátos apósod annak idején nem tesznek bennünket lehetetlenné, most lenne gyógyszerünk… de nekem sincs… A pici Kriszta lázas, és nem tehetek semmit, csak borogatom… Borogass te is. De aztán bement… talált valami kis jódot, és adott egy lepedőt… </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Sajnos, már csak szemfedőnek… Gyermekkorunk óta lazán utáltuk egymást Zsófival, de akkor keményen meggyűlöltem. És tudjátok, miért!? MERT KÜLÖNB EMBER VOLT, OTT, ÖT PERC ALATT, MINT ÉN ÉS TI, ITT MIND, MIND, EGÉSZ ÉLETETEKBEN! </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Benedek Bertalan (asztalos mester, szemtanú, kisnyugdíjas. Rumot sörrel, ha ötöt mutat, hármat kap): – Édes Katóka… Ne idegesítse föl magát, kedves… mert kérem, az a helyzet, már nem tudjuk kikaparni őket… Legalább is nehezen… Lekapargatni táblákat, azt igen… azt lehet. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Máté Károly (fizika-matematika szakos tanár. TIT-előadó. Amatőr csillagász. Özvegy. Fehér fröccs): – Hát, kérem… Ha egy összeomló csillag… khm… tömege elegendően nagy, akkor a belső és külső részek között megfigyelhető az úgynevezett idődilatáció. Ennek megértéséhez képzeljük el, hogy ebbe az objektumba beleejtünk egy zsebórát, de eközben a megfigyelő, még a Somogyi Dolfi is, kívül marad, akkor a Dolfi szerint az óra teljesen normálisan viselkedik. Ám a megfigyelő azt tapasztalhatja, hogy az óra valójában lassabban jár… khm… mihelyst ebbe a gravitációs lyukba esik… Ezt, fiam Birtalan… rajtad kívül egyedül a Vitális értette meg… Amikor megkérdeztem, miért akar éppen csillagász lenni, elmerengett, és azt mondta… többek között a csillagok miatt, de közrejátszhat az a tény is, hogy a családban már minden volt, asztronómus még nem. A hiánya itt van, de ő maga nem lehet itt. Egy tanítványomról végre utcát neveztek el, most meg a gyilkosa kapja. Hát hányszor lehet megölni egy embert? </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Benedek Bertalan (mint fent): – Édes tanárúr… Ne idegesítse föl magát, kedves… mert kérem az a helyzet, ha meg mégis kikaparnánk őket, a Lalikát kihantolnánk, a Goga Gábort meg mellé, és… ugye, akkor megláthatnák, hogy ki a győztes… Nekem például Goga úr mindig lecsalta a legszebb belga kékeimet… meg de hány szép postát… Egyébként az a Sztalin az ellenség legyőzésének művészetéről írt. Én a barátaink legyőzéséről beszélek. És örülök, hogy a Béke utca megint Alsó-sor lett, mer’ ugye nekem úgyse jön levél, hacsak a tüdőszűrő-papír nem az. Ami igaz, igaz, a kommunisták rosszalkodtak eleget. Na, Isten-Isten! </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Váry Vendel (rendőrkapitány, KTSZ-elnök, személyzeti oszt. vez. [cukorgyár] csop. vez. [tejért], jelenleg sírgondozó, nyugdíjas. Az MSZMP tagja, mindenivó. Főleg potyán): – Na, ezt már nem hallgatom tovább! Volt, amikor jó voltam nektek, mi? Lepucoltam egy-két padlást, hogy ne dögöljetek éhen. Kitelepítettem, hogy legyen lakásotok. A Goga bűnöző volt, és kész. Mi a most úgynevezett Forradalomban szerzett érdeme? Hogy megölt egy ifjú kommunistát? És vajon hányat, ha még utcát is kap! Ti is fölháborítónak tartjátok a Vitala elvtárs detronizálását! </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Akkor meg mit Sztálinoztok… hah… ez a … ez a … ez a kis senki tisler meg már kommunistázik is, itt, az én asztalomnál! Demokrácia! Akkor is az volt, ráadásul Népi! Lehet, hogy sok minden nem volt, de azt olcsón meg lehetett venni. Most menjetek a szupermarketotokba… </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Demokrácia! Jó! A Goga ötvenhatba idetolatott két vagon élelemmel, de vajon hogy szerezte? Mi?!… Honnan szerezte? Mi? Bűnöző volt! Én csak tudom. Ötvenkettőben is hétszer vitettem el. Ötvenhatig alig volt kinn, aztán persze a csőcselék kihozta! Te, meg Világos Kata, vigyázz… vigyázz! Vituska így, Vitás csak úgy. Ki se hűlt Vitális elvtárs, már usgyé! Be a doktor úr ágyába! Mikor voltál a temetőbe… mi? Nála. Kint. Most se: Halottak Napján. Néztem! Én mindenről tudok, ami a temetőbe fennforgás! Neked csak a doktorné cím kellett, hogy most a kötöttáru üzelmeidet elegánsabban folytathasd. Mondta mindig Bandi barátom: Vendikém, csak a Virágos Katától mentesülne a család. EI is vitethettelek volna, de hát a barátom, elvtársam menye! Mit szólnának az apparátusban. Csak miatta… csak miatta, meg a Kisvitális elvtársra való tekintettel úsztad meg. Én már csak tiszteletből is megkapálom a sírját. Koronkint egy-két régebbi temetésről átteszek egy kis virágot. És a lányod? Utoljára akkor volt kint, amikor annak a Pleszlánynak habókos férjét temették! Még én szóltam rá, mikor ment kifelé a díszes kompániával. Merthogy ott voltam egy fa mögött. Mondom, Katika, hát édesapád…? Jaj, Venci bácsi, akartam, de olyan rég voltunk Anyával itt, hogy nem találnék oda. Mondom: arra a negyedik sor, aztán balra az első. Gondolom, a nevét még tudod, úgyhogy akkor megtalálod. Köszönöm! És elfutott az ellenkező irányba, vigasztalni azt a kis vörös ribancot! </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Na, jó, másnap kijött, de akkor is lecsaptam rá. Hány csokrot hoztál?! Mert hogy, ha jól emlékszem, van itt egy másik sír is. Na, akkor kettészedte a virágot, én meg megmutattam a nagyapja sírját. Tudniillik, a munkásmozgalmi soron van eltemetve. Terveztük, idehozzuk a Kisvita elvtársat is, de hát, hát, jött a Demokráciátok! Tudom, tudom, gyűlölted az apósod, de az unokája az mégiscsak a rokona. (Időközben megérkezik Somogyi Adolf órásmester és jégnadrág-föltaláló. Neki is jut hely.) Na most, visszatérve… Ott van a magyar demokratikus rendőrség alapítója, Münnich Ferenc elvtárs. Annak is le kellett venni a tábláját. Meg ez a szobormizéria! Baj lesz ebből, én mondom. Nagy BAJ!… Na, Dolfi, jó, hogy jöttél. Mit szólsz?! Te ott laksz! Te aztán illetékes vagy! Hát megőrültek ezek?! Hát a Vitális elvtárs ártott valakinek is? Hiszen tanult, jóformán… ifjúkommunista volt még! </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Somogyi órás: – …Hm… Hát igaz… Kérem szépen, igaz. Egyszer például olyan óraművet csináltatott, ami követi a Föld forgását. Ez az úgynevezett szinkronmű. Ezt kérem szépen… Máté bátyám, te tudod, neked is én reparálom… Szóval egy olyan óramű, amit komoly megfigyelések végett a csillagászati távcsőre van hivatva szerelni. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Váry: – Meghibbantál, Dolfi? Én most a táblacseréről beszélek… </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Somogyi órás: – Hát, igaz, igaz, hogy büszke voltam egy olyan utcába’ lakni, akit ismertem… de hát most ez a módi! Aki nem volt igazán jelentős személy, és ugye, kisbarátunk az utcáját a Papának köszönheti! Szóval, ezeket az utcákat visszakeresztelik a háború előtti nevükre. Ha annak idején, a vita tárgyának apukája, az éppen eleget emlegetett Vitális et., félrefog és nem sikerül azt a bizonyos szárnyasbombát szétszedni, nem robbant volna ekkorát a templomi csöndben… a HÍR (Mit… micsoda… hogy… de hát… miért, mi volt a neve??) Gólya utca volt az ezer éve, vágta ki peckesen órásunk. Oh, az Isten verje meg, Imre Miklós (ez Váry), mi itt marjuk egymást… sértegetjük… ítélkezünk… És ez a hülye, nyilván (megint) tökrészegen, félreolvas egy egyszerű madárnevet… (őrült zsivaj) Hát, ez az, kedves vezetettjeim. A beszéd a félreértések forrása. Amióta világ a világ. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> – Látod, így rúgnak seggbe egy művészt. Csupán mert elvetélt. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> – Höhö… Megvallom, be voltam baszva… Semmi gond. De figyelj, barátom. Akkor mi van? Ha hazamegyek, mi van? Ha elmegyek a hajnali Operaházhoz, mi van? Kijön egyetlen egy kis radamesz? </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Ki jön ki, mi? </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> A MIKI? De ha hazamegyek, mi vár? Megmondom: </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Az ágyam, meg a polcom… az </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> A polcon… üres üvegek meg </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> A művész: festőszeretője, </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> lentlenn olyan, </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> háztartási terpesz, </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> egyiptomi balfasz, </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> és a szüntelen lakk! </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Akkor egy bögrébe: szálanként összeszedett </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> ecset, </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> egy rakás zsidós rongy, </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> bőregér szintű halott festék, </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> hiába megvakított paletták, </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> levakarhatatlan, föl nem </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> robbant aknák. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Egy halom kikeverhetetlen </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> vágy, </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> soha képpé nem álló Kép! </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> És SOHA színné nem váló FÉNY!!! </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Este részegen az ágyba, reggel tisztán a csatába. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Aki nem hiszi, menjen a picsába! </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Ezután Váry elfti hadonászott nemlétező oldalfegyverével. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> (Egy nem létező szolgálatot adott, és már nem létező áldozatait hívta tanúnak.) </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> A kompánia bőröződik, talán október van. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Nem létező órák rugóival bajlódik Jégnadrág Adolf. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Sörnyálból teker fáslit a szép asszony. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Az ura asszisztál, ő kötelező morfinista, humanista. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Egy seggbe az erőmet. (Úristen, ezt már hányan le…) </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Nem létező szikéivel, pikáival, lancettáival. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Hadba indul a kisbornyú. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Baszd meg, a műtőasztalt belevarrtuk a betegbe! </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> A csönd fölerősödik, és amikor már elviselhetetlen: betoppan Vitális elvtárs, egy csehül kitalált fémhordót cipelve… </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> – Drága Zsóka… ezt a meglepetést! Ezt, ameddig tart… Nagy ibolyát a fiatal úrnak… Díszkiadás, drága asszonyom… Díszkiadás, éppen két méter… Igazi lakótelepi… Most igyál bele, nee… Gőz, füst, gáz, lötty… (Marika jön be) Holauram… Cinó hol van?… Gyöngy úszik egy sarokban, amolyan buksifejű fuvarossal… Vízügyi mérnök?… Vári(y) úr Zsófikát ölelgeti, magának megmondhatom, egy rámbízott sírt kiraboltak… Legalább is igen föl vannak dúlva… Puszika, pici, puszika… legalább egy spinózát… Nézze, ez alig zsíros a sarkánál… Nem nemzetiszín szalagot tessék!… (Okos Tóni jön) …Nem értem, nekem te ne pepinolj! …Tegnap is a kurvádnál voltál… Nem jön be a Bartók… Nem-nem… Gödény… Fiam, lehet, hogy keresnek, hívd föl Palit, az ügyelet, az ügyelet! …Volt egy pacal, a kenyér… kettő, kérem tisztelettel, az annyi, mint… KI NE MONDD! … Tessék mán elóvasni, tuggya, a szemüvegem… Tehát netalántán fönnakadás lenne az ébresztőszerkezet… </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> (ekkor lép be Gróf Kukorelli[y]) …Mi ez a bagázs?… A hátsó asztalt, igenis, kérem tisztelettel… (a ködben föltűnik Őhatalmassága, Habán Sámuel)… Olvastam valahol, hogy a fogaim között valamiféle nőcskéket kell hurcolnom… Hol az az abrosz?… Hát ez meg ki?… Jézusom, a Vitális… (nem megy oda az apjához, aki azóta már a doktornét tapogatja) …Egy málnaszörpöt, ha lehetne csókolom… (most húzta le vagy egy bélásért, húzatta le maga után a végét Goga Gábor) …Megőrülök! …Mi van itt … Én megyek! Jöjjenek, Vezetettjeim! …Ne menj még, kisfiam! (ANYA!) Alusznak az őzikék… (Nem, isten bizony, nem iszom többé!) …Gyere, pihenj egy kicsit… Fáradtnak látszol… (valaki röpköd a pókhálóval beavatott ventilátor körül) …Zaj, bűz… én két reggel ébredtem fel, de csak egyszer szeretettel, akkor is kiderült, este van, nem reggel… Egy orizsinált, egy szokásost és a paklit!… </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Valaki egy ügyeletesek közül egy szekercével hadonászik. Bor borul föl, sör bukik, ragacsos likőr löttyen! Ebből se lesz már szerelem! Elbaltáztuk! Gogáé lehetett? Gazda Varga Vincétől örökölt? Goga csak lophatta. A Goga-félék nem örökölnek! </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Lám, az utcát is félreértésből kapta! VOLNA! Vitala se kapta, adták. A szép asszony beleböffent demokratikus boájába: Miklós (melyik?), hány óra van? Elektronikus zsebórák csattognak, fedele híján, mutatók nulla, Somogyi mester szíve táján. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> És íme, föltűnik Töte mester (nocsak, a konkurencia már nem ellenség). Bezárták a Lépcsőst? Jön (mit jön, özönlik) éjszakai könyvsátrával Plesz Második József. Belibben Analfa Anyó. Egy már ismert (asztalos) tótékozni megy. Tócsányi értelem töröltetik le, értelmetlenül sok asztalról. Előtéri erőesernyők csurgatnak. A szomszéd (melyik) asztalnál félre fognak érteni, (ciki) Kiss Ibolyát, Estét… Tessék, fiatalember! Vegye meg ennek a szépleánnak… olcsó, félbőrkötés… fűzve… </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> …Olvassa el, kedves, nincs nálam a hallókészülékem… </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> …Bazeg… A művész olyan, mint a fehér retek… HAHA… amit nem szeretek… Menyakurvanyádba… Ne nyálazzál… ne nyálazzál!!!… Lerúgom a fejed, hetéra… Lopsz? Figyelj, te lopsz?… SIKÁTOR VAGY, GECI…! </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> – Mi ez a népünnepély? – rúgja be a lengőajtót Plesz Zsófia. Haja bozsenkába kötve, kezében alig szelt kenyér. – Sört kívánok… Ezt meg, Margit, ejtsd be véletlenül a serpenyőbe… – Dermedt medveillat. Enyhe csönd. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> – Emánuel, a tétet… Édeske, én tényleg nem járok ki! Virágot SE! …Még csak gondolni sem… nem, dehogyis… ezt a Váry fundálta ki… Kérem, a művész olyan, mint a viasz… alakítható, olvadékony, és ha kanóc is van benne, még használható is… NA. Kérem, hozzon abból a kaviárból… </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Kisfiam, aludj, nekem reggel munkába… Talán egy Szerb Antalt…? …Ez félpapírba van, ennélfogva megszámíthatom. (Ez nem igaz! Ha a Tóni is bejön, megsértődöm és megyek haza!) A papa… a PAPA! Ő csak a gyerekei nagycukrosa… Én a maga édeskéje akarok lenni… Akargat, kedves csak akargat!… Nem, köszönjük, ilyen színű könyvünk már van… Aludnak az őzikék… Nem, Anya, NE!!! Ez itt Mikszáth, ez Voltaire… Plinius… Tudja, aki a Vezúvnál… KUSS! Jaj, jóember, fogja mán be a … Negyed tizenhárom – te vagy a halálom… Nekem vót egy kutyám… ne tudd meg… okos, okos… MOST MONDD MEG, Ml A FASZNAK LÖKTED FÖL A BOROMAT?… Húzz odább, mint a két vé!… Kérem, én mindent megtettem, amit… (A jó életbe, ez meg a Ferencjózsi! És áldjon meg a lehellet! Akivel kart-karba: A Vitala! …Egy kanál felelőtlenül leesik.) Erre csörög Magyarország, fölöttünk meg a mennyország. (Jung Pubi, régen elment, bejön, lecsüccsen, kakaót kér.) </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> TE… figyelj, ez csinálta a Pleszéknél a legjobb Tátra-csúcsokat!!! …Az ellenállásban kevésbé, de a zabálásban és családja kiirtásában inkább jeleskedő TÁSOKNAK!… </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Kislányom, miből csináljátok ezt a porcukrot… hát ez valami fölséges… Császárom! Én életemet és az övékét egy tál vízért… Miki, ne baszkurálj… Jó? … Ja, cukorból… úgy könnyű… És különben is, ez az orálisan omlós… Egyenesen fölháborító! Meg sem fogtam, máris szétmállt a kezemben… Na kérem, én beírok… Minten natyon srég, minten natyon gót… a krémesschel iken mek foltam roggyanva… sak itty tofább, és semmi Kossuth-kifli… mek posoni… tesség tofápra is pleszni… KÉREM, EMBERÉK!!! </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> (ismét farkasordító csend keletkezik) </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> KÉREM… Csak azért jöttem, hogy közöljem… engem SENKI… Appapa… maradj csön’be’…! Most történelmet sörintenek, ebbe a húgyszagú tájba… Cinó… Marika, Gyöngy… Maradjatok… mostmár… nem illik lelépni… Emese, Éva… Hééé. Ludmilla… Zsó… legalább te… Indián! </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Te vagy az utolsó vonat…! </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> LEKÉSTEM… Krisztusom!… SENKI… És mit szólna egy Dosztojevszkijhez?… Jaj, maradjon má’ szépfiú!… Kák-Mák-Zsébetek, Millák… véletlen kocsi alá kerülő macskák… kézenfogott pofonok, simogatások… És két kenyér, a fröccs és a kávé… az aszongya, hogy harminckettő ötven… SENKI, KÉREM, ENGEM NEM TETTEK EL LÁB ALÓL! ÉN MOST EGY MÁSIK DIMENZIÓBA’ ÉLEK, HA ÚGY TETSZIK, EGY MÁSIK CSILLAGON! (a megkövült Shakespeare felé fordulva) MEGKÖVETEM, URAM, DE EGY DRÁMÁVAL KEVESEBBET! (Én is megkövülök… asszisztálok a saját ostobaságomhoz, és nem veszem észre a Nagy Drámaírót! Hát persze, hogy bejött! Micsoda sürgés!) Ő… mond még valamit a hangákról, anyáról és az aknákról… Nekem egy Vilmos ne anyázzon! </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> (Megkönnyebbülök, és így fest minden sorstársam. Salvador Dalí galagonyát majszol, Pablo régi indiánkék fingokat ereget.) Béke van… fiúk. Kitört a bréke! </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Sörnyálba, vérbe, fosba csúszkálunk, de béke van! </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Bejön egy hamburger és azt mondja, csendesebben vígadjanak, szegény amerika beteg! </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> …Na, megyünk mihozzánk! Ez a kis hüly… még azt sem tudja, hogy HAZAJÖTT!… haha…</span><br />
<br />
<m:smallfrac m:val="off"> <m:dispdef> <m:lmargin m:val="0"> <m:rmargin m:val="0"> <m:defjc m:val="centerGroup"> <m:wrapindent m:val="1440"> <m:intlim m:val="subSup"> <m:narylim m:val="undOvr"> </m:narylim></m:intlim> </m:wrapindent> </m:defjc></m:rmargin></m:lmargin></m:dispdef></m:smallfrac><br />
<div class="MsoNoSpacing" style="color: #cc0000;"><b><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;">XI. A MARI </span></b></div><div class="MsoNoSpacing"><br />
</div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> A Doktornénibe (mert kötelezően, mint minden gyermekbetegségbe – úgy kanyaró, orrba földugott bab, kályhaölelés és skarlát) rögtön belestem. Amikor éppen a szamárköhögésből penderített ki, és az oltástól való félelemben összeszart gatyóm mosta nagyanyám, mikor elhatároztam, hogy most már végképp orvos leszek, és nem tűzoltó! (mily eredeti!). Megvallom, a Doktornéni velem egykorú lánya egy kicsit jobban tetszett, de Őfehérsége röpke szerelmünket feledve, valóban orvos lett, és ma már örvend, hogy nem hozzám kötötte a sarkát. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Na, jó, mondtam magamban, és vártam tizen-évet. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Ha nem ő, jó lesz egy postáskisasszony! </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> (Emlékiratok, I. 263. 117.) </span></div><div class="MsoNoSpacing"><br />
</div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> A ZLATEV HÁZ (8) ARRÓL HÍRES, hogy itt született meg Almácska. </span></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://sites.google.com/site/kepesfamilia/_/rsrc/1289064121079/kiserlet/utcakoenyv-kepei/utcakonyvbelkep08_fmt.jpeg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://sites.google.com/site/kepesfamilia/_/rsrc/1289064121079/kiserlet/utcakoenyv-kepei/utcakonyvbelkep08_fmt.jpeg" /></a></div><div class="MsoNoSpacing"><br />
</div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> A Szőnyi strand pedig arról, hogy 1966 nyarán itt ismertem meg lébe ereszkedett kedvesem. Egy csokor lányfej himbálódzott a víz színén. Aranyos pofija komoly formákat sejtetett a víz alatt. Hát ez így is volt! Mi hárman a bősz, főúti fiúk különböző és fergeteges bravúrokkal kápráztattuk el ezt a vízen himbálódzó káposztagyülekezetet. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Egy jól sikerült fejessel meg a kistrambulin szélébe bevert fejemmel, odafuldokoltam a kiválasztott mellé. Szevasztok! (Úgy látszik, időközben ketten lettek.) Most a fejesem lett hasas, vagy a burám döccent nagyot, mert csak egyen válaszoltak… </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> – Szasz. – Hú, kezdetnek nem rossz. Ha csak az nem feszélyezne, hogy produkcióm eredményeképp a sztereólátás mellé nem párosult volna fürdőgatyám (akkor még fecske, két úttörőnyakkendőből kötve!) kettéhasadása, majd a víz által való elúszása. De azért csak lököm. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> – Szia! Szép vagy! </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> És az is volt. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Azt mondja: – Újat! </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Igazának igaza volt, ám levegő és gyatya híján nem tellett juhászgyulára. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> – Beléd vagyok esve! </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> – Csak a vízikébe, kisfiú, és abba is elég natúr. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> A vízicsokor kuncogott, és rögtön megutáltam a többi ötöt. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> – Szoktalak látni a Cukorban. Jó a zenétek. A bátyámmal mindig elmegyünk. És jó piros a csajod! (Na, most buktam!) </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Azután szép delfinesen otthagyott. Bassza meg, ez sem jött be! </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> (Visszajön. Hűha!) </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> – Hé, dobkirály! Egy kicsit megcsodált a kabinos, amikor férfigatyót béreltem, na, bújj bele! – röhög. Rajtam röhög! És bedobja a nadrágot. Fejbe talál, még megjegyzi: </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> – Három pontos! </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> És valami hihetetlen gömbölyű feneket von maga után. Mint egy friss és egészséges gyümölcs. Kitör belőlem (már hanyadszor) a költő. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> – Hé, Almácska! (Flegmán, de!!!… Visszafordul!!!) </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> – Honnan tudod, hogy kertész az apukám? A bulikon észre sem veszel. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> – Na ja, ha sötétben vagy és nagykabátban… </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> – És legközelebb kevesebb vizet pazarolj a hajamra, és több gatyót az alfeledre! </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Az istenit, megint elmegy! Alma-mosolyával, őszibarack bőrével és azokkal az apró, de csodálatos dinnyékkel. Micsoda szerencse, hogy a faterja szakított a hagyományokkal. Hogy nézne kis karórépa figurával, krumpliorral, céklaszínben, fokhagymaillattal övezve? Éljen Micsurin! </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> – Héka… Kisbulgár! Várj…! </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Nem vár, nem tudja, hogy nekünk veszettül találkoznunk kell! Találkozunk is, a csöpögő, három számmal nagyobb fürdőnacit visszaadtam a kabinosnak, cserébe kezembe nyomott villamosbérlet miatt találkozunk. MUSZÁJ! Na, nézzük csak! A hátlapon: Zlatev Mária, tanuló. És egy bájos arcika elől + beledugva két ebédjegy és egy másik csaj fényképe. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> – Na, kiolvastad? </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> – Kétszer. És köszönöm. Jössz kifelé? </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> – Nem. Randim van. Szia, Weissmüller! </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Hohó! Az nem lehet, hogy pasija legyen, de ha van, le lesz vakarva! (Még nyomozó is lehetnék?) </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Valóban randija volt. Azzal a fényképpel, amiről (mint kiderült) csak egy barátnő kancsalított. Meg vagyok mentve! </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> – Sziasztok! (mire ő) </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> – Bemutatom Sandajandát. Azt hitte, nem látom, hogy követ. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Én? Csak tiszta véletlen, hogy DIREKT erre jártam. De ha már így összefutottunk, megihatnánk egy fagylaltot. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> – Eredeti ötlet. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Pici kezét a kezembe csúsztatta. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> És megtörtént a jegyesség. Amikor először megcsókoltam, értettem meg, hogy NŐ is van a világon. A csajok tapadós-ragadós smárjai után egy drága test, finoman remegő és odaadó, de nem tolakodó közelsége. Fiúk! Beköszöntött a felnőttkor! Tizenhét lehettem akkor. Beindult a LAMÚR. Már másnap megvártam a Postaforgalmi előtt, Ő végigülte veszekedéssel állandó (nem Kinder) próbáinkat. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Ő megvárt a Rózsakertben, a Szabópálban, a Jakóban és a Danuviában, és mindenhol, ahol játszottunk. Végigücsörögte, táncmentesen a Hulla nevezetű művelődési világkiállítást. Az Ifiparkot. Ott kucorgott a Cukorban, az Iskolabútorban, a Csokonaiban. Nem ment el táncolni senkivel, pedig a nagy évek akkor dörömböltek fölöttünk. Ha nem próbáltunk, nem volt játszás és rendszeresen bedöglött szerkó, a másik klubok sem üzemeltek. Otthon, náluk rokiztunk, délelőtt, amikor a szülei kimentek a MEZŐRE, mi fogtunk egy zenét és közösen mulasztottunk a tanulmányainkra ítélt intézményekből. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Hajrá, kossaistván! Hajrá, radnóti! Szóval gátlástalanul, hősiesen keveset voltunk együtt. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Az érettségit megszerzendő, valutámat fölajánlva, megkértem a kezét. Nem Miklós bátya jött a családba, fehér lovon, de… behajózott egy hosszú hajú „mást gondoltunk neked, lányom” című figura. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Loboncos, kiesik az iskolából, zenél, olyan sikerrel, hogy gázsija javarészt a Medvecki dobgyár és a Dubán művek emésztik föl. És örökké nőkkel sétálgat! Vagy egy jó bőr, vagy egy új dobverő! </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> NANA! A Rolling, meg a Honeycombs meglehetősen sok botot emésztett föl. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> – Maga még a gyűrűt sem tudja, pokupáty!… </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Persze, megpokupátyoltam a karikát, és meggyűrűztem Marikát (de okos). </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Ügyetlen próbálkozásuk után, fogmosás közben, egy lopott délelőtt a fürdőszobájukban töröltem le Almácskáról a hamvat. Hátulról. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Azután még malackodtunk egy kicsit, és azt suttogta: Klári szerint ez jobban fáj. (Klári a fénykép és barátnő volt a villamosbérlet hátfelén.) </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Azért nézett föl rá, mert A marika százötven centis volt, minden szuperszereléssel együtt, a Klári meg egy már régen bejáratott gép. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Rám meg azért, mert százhetvenhat vagyok. Huszonhat centi. Maga az élet. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> NYÚJTÓZKODJATOK, BEAVATOTTJAIM! </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Fogkrém, egy pici vér és mindenféle fehérje. Ha a Kinder-Állandóhoz adnám, még egy újabb Nobel-díjat is kaszálhatnánk. Zene, plusz szerelem, egyenlő Ml. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> – Maga nem doktovérnij… maga csak van! </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Hát ez jó! </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> A lányánál is kisebb apuka, kertész és moralista hajnalig tartó eszmecserénk közepette, kinyilatkozik, belehugyozik egy bambis üvegbe, és velem viteti ki a hátsó udvarba, mert az asszony fölébred. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> – Marit elviszem, ha kapom, ha nem! </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> – Na, ez már nyet úgy van… elvégzitek a skolát, és akkor beszélünkhet… meg lenyírjuk hajt… </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> – Marika gyereket vár… </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> – Dobre… Addig kitaposom belüle… </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> – És én is gyereket várok. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> – Ez te hülye vagy? Bolbán!… Durak!… Férfinak nem van… </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> – Tőle. Tőle várok gyereket. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Zlatev Vladimir csak azért nem tudott nagyot nyelni, mert a méreteit meghaladta volna. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> – Majd azt elcsináljuk, te meg nem jöhet be még ebbe az utcába se… nemhogy a házunkba! A fiam meg, majd egy kicsit nobibáty… Azt még várd meg… huligán…! Nobibáty elverni magát! </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> (A fia mint kiderült, régi ivópajtásom volt, zenekarunk régi tisztelője.) </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Úgyhogy a „bajom” három napos ivászattal lett ellátva… és a legénybúcsú a közben megvásárolt jegygyűrű elnyelésével tetőzött. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Ennek receptje végtelenül egyszerű: végy egy vélt bánatot, három-négy tanácsadót. Egy kis irigységgel fűszerezett gyengeség és egy csipet jellemtelenség elég. Tedd a nyelved alá a két olasz-arany gyűrűt, és jól hátra bólintott fejjel, kevés sörrel nyeld le. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Ez jópofa is, és várhatod másnap a klotyón. Aztán be lehet adni a zaciba, és az elszállt ováció, mint a savanyú másnap, ott lengedez fejed fölött, akár a húsvéthétfő. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Az érte kapott valutából újabb üzletet lehet nyitni az értelemre. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Elég sok szépet vágtam akkor pofán. A szép velencei-tavi hecceket. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> A hegedűtokba vitt almát, a félbetört karddal szelt zsíros kenyeret, a baltával felezett diót. Hajóteraszos kis félkedéseket. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Ez volt a szerelem! </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Egymás szájából ittunk, egymás testével takaróztunk, és még sok más kommersz dolgot elkövettünk, mert avantgardok voltunk. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Szerettük egymást, mint a múlt századi képregényekben a rézlola, és pórázra kötött néprádiót sétáltattunk a Moszkva téren. Sprágából font cipőben mászkáltunk vagy mezítláb a Körúton. Színes lakkal kifestett fogakkal vigyorogtunk a fölborzolódott világba. Olyanok voltunk, mint két ropogós cseresznye, amit örömmel akaszt föl bármelyik gyerek a fülére. Aszalatlan szilva, bocskormentes gomba. Úgy szerettük egymást, hogy leszakadt a csillár, összement a tej, és a hatos villamos 1977. május 3-án kiugrott a számára kijelölt pályájáról. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Aztán kiittam magam a tájból. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Hegyhágó Pistám, a Szalóczi mondta: – a Vörös velem, Almácskád meg egy szőkével jár! Így megy ez, hogy Kurt Vonnegutot idézzem. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Almácskát azóta három gyerek övezi, meg egy kis enyhe bánat… Ha elmegyek a ház előtt, nemcsak kölyökkutyakorom, hanem valami tisztaságérzet is elmarad. </span></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://sites.google.com/site/kepesfamilia/_/rsrc/1289064199995/kiserlet/utcakoenyv-kepei/utcakonyvbelkep10_fmt.jpeg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://sites.google.com/site/kepesfamilia/_/rsrc/1289064199995/kiserlet/utcakoenyv-kepei/utcakonyvbelkep10_fmt.jpeg" /></a></div><div class="MsoNoSpacing"><br />
</div><div class="MsoNoSpacing"><br />
</div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Híd omlott össze egy zavaros folyó fölött. Hej, SIMON… jaj, ART! </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Szart ér az egész! </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Marika, neveld fel a gyerkőceid vidáman, ne nézz hátra! A házatok előtt kunkorodó villamossal sikítottál együtt, amikor az enyém lettél. Én most a gazzal benőtt síneken téblábolok. Most vesztettem el a szüzességemet igazából. A mi járatunk nem éled újra. Lehet, fölveti fejét egy-egy fűcsomó. A félig föltépett sínek között kérdés, amit a szél sodor: most autóparkoló lesz vagy bontó? És válasz sehol! Szia, Fő utca huszonöt!</span><br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://sites.google.com/site/kepesfamilia/_/rsrc/1289064246525/kiserlet/utcakoenyv-kepei/utcakonyvbelkep11_fmt.jpeg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://sites.google.com/site/kepesfamilia/_/rsrc/1289064246525/kiserlet/utcakoenyv-kepei/utcakonyvbelkep11_fmt.jpeg" width="190" /></a></div><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;">XII. A MOZI <br />
<br />
Feneketlen szakadék választ el az engem magyarázóktól. <br />
(Bergman) <br />
<br />
„Gyűlölök mindent, ami az embert akár a legcsekélyebb kiváltáságtól is megfosztja, elutasítom az embertelenséget és megvetem azt, aki az emberi skálán akár csak egy hangot is el akar pusztítani.” <br />
(ORSON WELLES, színész, szül.: 1915. május 6.) <br />
<br />
A MOZI (10) nekem a szotyolás első sor és nem a punciszagú hátsó. Nem Mándy Iván, nem a Huszárik és nem Karádylámpa. A MOZI nekem a „másik” Nagymamám, aki az ötvenes években moziüzemi igazgató volt egy Maros-parti városban. Nyaranta ott nyaraltam mindig! <br />
Ott: ahol egy József Attila tartozott a nagyapámnak tizenöt pengővel. Babits úr bóklászott egy rongyoskiflivel. A még általam is ismert Joó bácsi pedig tavaszi öltönyöket szomorított Juhász Gyulának. Ebben a városkában mindig olvadt egy hős és mindig faragtatott egy másik. <br />
Az őslakosoknak szarkofágot, az odatetszetteknek baldahint ácsoltak. <br />
Egy Goga nevű ácssegéd (milyen kicsi a világ) itt esett le, és lábát törte a szovjet emlékmű fölállításánál. A csordajáráson, engem jóval megelőzve, az újságírók álma lépdekelt. És őt is lekörözte egy nagy illuzionista. Hogy ne sokat eszeljetek: Pulitzer az egyik és Hudoni a másik. Látjátok, milyen Nagy Magyar Faluban vagyunk! <br />
Hát ITT mozis a nagyi! <br />
És nehogy már HOL! Vöröscsillag a neve. Mennyi álmatlant okozhatott, amíg kiókumulálták! Az itteni mozi, meg az ottani között csak az a közös, hogy elmesélem. <br />
Vezetettjeim! Figyelünk… Jó? <br />
A Vöröscsillag Moziban mindig lengedezett valami. Bambiszag, nápolyi, fertőtlenítő, celluloidillat, futkosások és andalgások. <br />
Kardos néni, a jegyszedő (neki nem szaga volt, őt valami kámfor övezte). <br />
Én meg a Kisherceg. A nagyhatalmú moziüzemi unoka! Savanyúcukor és perec, ropogósan, feszítettem föl a vetítőházba, és nézhettem egyötvenmentesen a Rendőrök és tolvajok vagy a Potyemkin cirkáló akkor még érthetetlen humorát. Hol kellett akkor még Rítus vagy Nyolc és fél? Micsoda aroma, amikor Imre bácsi, a gépész kezembe nyom egy darab vetítést és azt harsogja… <br />
Nesze, Kisherceg, itt a fő téma! <br />
A Fő utcáról éppen forduló, melasztól és vágyaktól ragacsos mozikám már idegenebb volt, de nagyszerű! Bambi helyett kedvetlenül odalökött Utas üdítő… stolverk helyett, sportszelet… és Kardos néni… sehol. <br />
Egy gonosz boszorka lámpázott állandóan. Ráadásul jegyet is illett venni. Amerikában már behívócédulák égtek, túl voltunk Matuska Szilveszteren, föltört az ugar, tankok jöttek vendégségbe, vízbe fulladt a padtársam, és temetése után még a tvisztőrület is elharapódzott. <br />
Szöszi jött, meg Bébe. Fejreállt James, a Dín. Elvist katonának vitték, és jött valami Beatles. Farmer, trikó, Marcuse, Mao. Csak úgy kapkodtuk a bozontost. És lányok. Sok LÁNYOK. Ismeretlen szeretetben összeütött hábék. Mint a tojást, úgy vettünk igénybe egy-egy víkendházat. <br />
Nem törtünk be! <br />
Vártak. (Hát most ki volt előbb? A tyúk?) MINDIG Elszórt üvegek, zsíros serpenyők, ondóval keményített takarók… és telebőgött lepedők. Ment a MOZI. Pörgött az az Átkos. Nem kell, ahol az első sorban magozni, a hátsóban meg tapizni kel!?!!! Nem KELL! <br />
Hát ilyen MOZIT hagytatok ránk?! Nevetséges Híradók után utálatos szünetek!? Seggfejbej után Bájmáj. Tele van a televanunk! Hortyzán-partizán-parmezán! A főfilmet majd inkább kitaláljuk! MI! Milyen mozi volt, ahol nem akasztottak az első sorban és nem fogantak meg hátul? Hogyhogy nem eresztettek beléd egy sorozatot? Miért nem kaptál Heine-Medik kórt, lábizzadást vagy káliszappant? Tudod, mi az a káliszappan? Telítetlen edény vagy! A káliszappan… á… tehetetlen gödény vagy, még a káliszappan ügyében sem mérvadó! A Hosszútávfutó… az kéne, meg a Ha! Zabrálni lenne kellemes lengyel lányok ölében.. Pont ez jut eszembe, meg a MOZI. Megyünk a ködbe, mert küldenek, de nem tehénbe botlunk, nem tejfehér mihasznákba, hanem a halottainkba: Hol vagy Ortutay? Hol vagy Ács Feri, Gömbös és nemecsek! Hol van a szúnyogmentes ölelés. Ki verte fejbe Elenát. Mitől ment el a tejem egy álló napon át? És hol van Róka Gyuri, a tanonc? Aki éjjel-nappal filmeket nézett, és csak a Budafoki Likőripari Vállalat a megmondhatója, mikor volt ideje berúgni. Hajnalonta üvegrészegen tépkedte az esőcsatornákat, és minden nálánál józanabb támolygót hazakísérésre kényszerített, természetesen kapualjaztunk, bujkáltunk. Ha nem sikerült, meg kellett beszélni az esedékes film összes vélt problémáit. Térdet csapkodva: Az emékszel?… című műsorral:… Te, amikor a Brancaleonéba kijött a Gaszman, és elkezdte csókolgatni az addig elhessegetett herceget?! .. És tudod, amikor az a hogyishívják … (térdére csap, üvegtörés, fejjel a betonba)… na, amikor a Mastroianni kiszáll a kocsiból … és szeretkeznek a domboldalon… mennyivel repül egy partifecske… és akkor durr! (Megint eltanyáz. Ezt Józsibácsival kéne keresztezni!) <br />
Hol van az a pár (milyen banális), akik gyógyíthatatlan csókolózásuk közben kézitükörből nézték a filmet? De én is hol vagyok, és hol az a borzongás? Amikor a demagóghangú alámondó megbizsergette az ágyékom, és megteltem örömmel, mert élmunkások és fáradt szövőlányok rohangásztak. Mai zajban, múlt századbéli gépek között. Vagy amikor a jól kiválasztott paraszt (mű) beleszagolt az idei szántásba (rozsba, kenafba)! <br />
Valóban, hol vagyok én? Aki alig várta az ötven fillérrel drágább szüneteket (ne feledjük, egy kanyimba se került, tekintve protekciómat!). <br />
Ám vedlett artisták között, a jó emlékű Latyi-patyi elsütötte nem egészen olcsó (fél forint!) bölcselményeit. Igazi artistaműsor volt, félkötélen háló nélkül. És utána Holéczi Ákos majszolt egy félméteres szájharmonikát, a három Vidámfiúk elkeserítették az utána jövő filmet, DE AZ Kocsubej volt, az Ő földhöz teremtett kucsmájával. És úgy tapadtunk a vedlett kárpitú ülőkékre, mint évek múltán Disneylandben Én, egy paradicsomszósszal átitatott karosszékbe. <br />
Csak a dollár és a pengőforint közötti tizenhatezer mérföld választ el a józanságtól. <br />
Most a Patikaház pincéjében peep-show, a kispiacon meg videotéka virít. Ehhez mit szólsz, Kedves Idegen? Esténként lila az utca, mert kicsurog mindenféle tévéhíradó, meg Dallas-mállasztotta trágya! A Zöldségboltból a rothadt káposzta illata és puha patkányok gördülnek elő, és talpunkra tapad a rágógumi erőszakosságú vetélkedés. <br />
Kossuth Lajos mellszobra elindul a szomszédba, mert kezdődik az áltatás. Reklámnyálon taknyolódik keresztül. Húsz perccel olcsóbb a mákgubó. Kanadában, valahol Fort Vermillon környékén elütnek egy kismedvét. <br />
Hajrá, Fradi! <br />
Nagyi szerint az Imrének önkritikát kell gyakorolnia, mert (így!) FÖLVITT EGY CAFKÁT! a vetítőbe CICERÉZNI (sicc!), közben kifutott a film. <br />
A Gyöngyvirágról… ment (már hatszor láttam), és csak azért nem lett SZABOTÁZS (ezt is így!) a „dologból”, mert hogy politikailag, nem élesen követett a film. Az Imre mindig kivág egy csomót és odaadja. <br />
Megtanított füstbombát csinálni. Holnap egyet beviszek az oviba. <br />
Anya szerint: <br />
– Azt adja meg az isten! <br />
Szerintem hiába kobozta el, újat fogunk szabotálni és jól eldugom. <br />
Igaz, ma meghalt Sztálin bácsi, és sokan sírtak az utcán. Egyik Nagyi azt mondta: <br />
– Be leszel íratva hittanra, de senkinek egy szót se! <br />
Nahát, ezt tudja meg az Isten! <br />
Anya és Másiknagyi azt mondja (kivételesen egy követ fújnak): <br />
– Nem lesz ennek jó vége! <br />
Hát nem is lett! <br />
Másiknagyi szerint hozzájuk kell költöznöm, mert veszélyben van a neveltetésem. Pedig Nagyapa most tanított meg ollóval kolbászt vágni. A Ház a sziklán megy ma, és artistaműsoros a szünet. <br />
Hajrá, púpos!</span><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://sites.google.com/site/kepesfamilia/_/rsrc/1289064246525/kiserlet/utcakoenyv-kepei/utcakonyvbelkep11_fmt.jpeg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://sites.google.com/site/kepesfamilia/_/rsrc/1289064246525/kiserlet/utcakoenyv-kepei/utcakonyvbelkep11_fmt.jpeg" /></a></div><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"><br />
</span><br />
<m:smallfrac m:val="off"> <m:dispdef> <m:lmargin m:val="0"> <m:rmargin m:val="0"> <m:defjc m:val="centerGroup"> <m:wrapindent m:val="1440"> <m:intlim m:val="subSup"> <m:narylim m:val="undOvr"> </m:narylim></m:intlim> </m:wrapindent> </m:defjc></m:rmargin></m:lmargin></m:dispdef></m:smallfrac><br />
<div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;">XIII. A GYÁR </span></div><div class="MsoNoSpacing"><br />
</div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> AMIKOR </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> EGY RIGÓFÜTTY </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> LEZUHAN A FÁRÓL </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> AKKOR FOG MAJD ELSZAKADNI </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> A HOLNAP A MÁTÓL </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> (saját termésű házipor) </span></div><div class="MsoNoSpacing"><br />
</div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Egy nagy gyárnál, csak egy még nagyobb gyár lehet titokzatosabb, még akkor is, ha abban csak ködöt csinálnak. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Egy újszülöttnek minden régi termék: Új. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> (Ismert szerző a 20. század végéről) </span></div><div class="MsoNoSpacing"><br />
</div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> …a dehidratálás olyan kémiai reakció, amelynek során valamely vegyületből vizel hasítanak le úgy, hogy ezáltal a molekula szerkezete megváltozik… </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> (NA, HONNAN ÉS MIÉRT?) </span></div><div class="MsoNoSpacing"><br />
</div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> A GYÁR (11) egy objektum a régitemető, az ótemplom, egy gazos iparvágány és hajdanvolt Öreg-Bene Ferenc múlton merengő malma közé szorítva. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Cukorgyártásra hivatott, ezért az idénymunkások kenyerét eszi. Igaz, az idénymunkások meg az övét, úgyhogy kvittek is lehetnének, ha a vezetőség (a már más pozícióban leszerepelt nagyságok), az adminisztráció és néhány lézengő Ritter (a néphit kardbantartóknak véli őket) nem csipegetne le az édesnek nem nevezhető bérléből (lapzárta után érkezett: a GYÁRAT egy dél-kaledón keserűsó-gyáros, részvéttöbblettel megvetette!). </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> De hogy Okos Tóni Ticián, VÉGÁLLOMÁS illetőségű filozófusunkat idézzem: </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> – Ahol lószar van, ott volt egyszer ló is. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Na, kezdjük. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> A cukorgyár a régitemető, az iparvágány, az öregmalom támogatta háromszögben szerénykedik. Ha leszámítjuk a répafejelő lányok hajnali vihogását, a cukrosbácsik ólálkodásait és a kialvatlan „édesfiamelkésünk-gyermekek” óvodába rángatását, a táj, mondhatni idillikus. Északon a diabetikus halaktól nyüzsgő Ópataka, délen az üzemnél egy picit nagyobb Kultúrháza. Keleten alternatív harangzúgás. Nyugaton latolgatás. Ja, és ott megy le a NAP! Óvár minden józanéletű polgára, legyen az földműves, iparos vagy artista, leginkább orvost, ügyvédei, vasúti főtisztet szeretne látni gyermekében. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Nagyon kevesen merészkednek oly magasságokra hágni (meg gondolatban is), akik: </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Cukorgyári-állandót képeztethetnének ki. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Egy cukorgyári-állandó olyan, mint a Kinder-karbantartó. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Kinder Állandó Antal, ma már Svédországban élő matematikus 1969-ben fölállított elmélete szerint: </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Egy rossz zenekari felszerelés, gyök alatt sem egyenlő egy rossz zenekar fölszerelésével. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Ha a házilag barkácsoltat egy H-nek vesszük, és közben áramszünet lép föl, akkor a nem várt (nevezzük nv-nek) eredményiéi eltérünk. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Igen ám, de az nem nv, hanem kényszerű próbaszünet (KprSz). </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> És a villanyóra meglódul (V), de a Muttert a díjbeszedő föllocsolja (H2O). </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Ha a képletet leírjuk, rögtön érthetővé válik: </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Később, még a Nobel-díj előtt egy leheletnyi módosítást eszközölt. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Mint expozéjában kifejtette: kimaradt a Jépont komponens (nevezzük J.-nak). </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Miszerint: Jépont minden csajt kidob, ám a legjobbakat nem, megtartja kabalának. (A lehelő legideálisabb rövidítés is ez esetben kíméletlenül összekuszálná az egyenletet, ezért még jóidőben elállt a korrigációtól.) </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Inkább írt egy mjuzikelt, és vett Londonban egy Hírboltot. De tudjuk meg, a hatvanas évek közepén Kanti (miért ne becézhetnénk egy majdnem nyugdíjast) kilencven kilójával, egy-két évvel fölöttünk, miért ne lebeghetett volna húsz centivel a föld fölött. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Miért ne görbültünk volna meg egy elszánt cukorgyári karbantartó-villanyszerelő előtt? Basszusgitár és Einstein. Ez volt a híres Szaharin! Úgy megalakultunk, hogy na. Egy pacsirta nevű, felejthetetlen minőségű rádió volt a bázis. Nekem egy úttörődob. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> És számottevő, húrt, meg a velejáró feszültséget eltűrő jószág. Most közlöm az utókorral: igaz, úgy tűnt – én viszem a balhét! </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Messze a leggyöngébb voltam! Csak zeneileg elhivatott. És ez kevés. Egy halvány sikeres KI MIT TUD-elődöntő után, még maradék reményem is ott maradt a konzervatóriumban, behangolástól állandóan narancsízűnek érzett folyosóján. Ha maga Tingli-Tangli, akkor mi meg Csiki-Csuki. Egy égővörös, valahonnan ismerős kiskölök rám szól, klassz volt, ne törődj velük. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Úgy tettem. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Kis hülye, amikor én a híres Szaharinon elmélkedtem. Almácska vár, és leégett a próbateremnek aligha nevezhető Bucilakás. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Az Ifiparkba pedig nem megyek, mert a hajamból egy millimikront sem! </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Mit tegyek ma? Talán megrázom türelmetlenül várt sörényem. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Pampam-pabampam-taktak. És miért nem Ducilakás a Buci-lakás! </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Akár Bruneschellit is idézhetném a Vatikánból. De kupola ide, kupola oda, ez idő tájt még nem vagyunk ilyen műveltek. Én a kis vörös kakas szeretnék lenni! Almácska vár, nem megyek. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Egy érvénytelenített jegy hátoldalán dekkolok. A kurva életbe! </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Mindent kitalálnak előlem! </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Bor Béci, aki egyszer egy pillanat, és azután soha nem felejtem el, rám tenyerel. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Neked ott a helyed! Mondom, hol, de Ő is tudja, én is tudom, Naoda, érted, NAODA! Már egy csomó zászló kész! </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Béla. Én a Szaharinnal dolgozom…Miért, az kicsoda? </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Bazdmeg, hát a Duci, a Buci, meg a… Ki ne mondd! elment… A Bélára gondolok…Mondom, hogy elment, Cirok… mit szólnál egy Cirokhoz? Béla! Tudod, hogy készül a zene? Persze! Elkezdetek jáccani, én meg örülök, és majdnem minden csaj velem rokizik. És a szünetekben? Hát…akkor kimegyek és versenyt hugyozok a pasikkal. Bélám, nem ez a zene, a zene az, amikor Te a szünetben kimész és versenyt szkanderozol a csajokkal. Ez duma… na, Naoda vagy a fehér halál?! </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Egy marék forradalmi hajszál minden vigasza. Basszátok meg! Énmiattam nők verekedtek! Már akkor tudtam, ilyen nem lesz többé! Most kezdhetik a „Kegyetlen tengert” és, ha nincs, aki beugorjon helyettem, akkor dob nélkül bömbölnek. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Ciki van. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Hűtlen a gyárhoz, hűtlen a zenekarhoz. Mocsok alak. Talán még a néphez is hűtlen. Két picsa meg egy langyos utasüdítő. (hajósurrogás) Most kezdhetik a „Kis vörös kakast”. Buci izzad, ideges és nagyon bánatos (lehet). Játsszuk a „Szetisfeksönt”, csak úgy, natúr. A dögök sincsenek itt, meg őkelme se. (Kimegy az egyik erősítő.) </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Fogadjunk, hogy elmentek a hajóval. És igaza volt (hajó-Mari-Cinó-kürt-bőgés). Mi több, egy belvárosibb zenekarral tárgyaltam, és ma már eléggé el nem ítélhető módon otthagytam őket. (Templomi csönd. Gyertya.) Kétszáz banda és húsz nő között választhattam. Most kiestem Borbéci szeretetéből. Ennél látványosabbat senkinek nem kívánok! </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> – Apu? Itt dolgozik Anya? (most miért rángat?) </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> – Apuci. Mit csinál itt Anya? (Azt mondja, cukrot, meg mindenféle rohadtságokat.) </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Szomorú vagyok. Szegény Bor Béci. A csúnya rongyláb király. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> A szünetekben a csajok messze elkerülik. Nem velük, hanem egy-két buggyanttal a kultúr mögötti gazban távhugyozást csap. Béci ebben is verhetetlen. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Bélám, nem az a zene, amit remélsz, a zene a pam, meg a pampabluba. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> És igazán akkor lesz belőled Bartók, ha én a gáztűzhelyen szárított hajamat megrázom. Én vagyok az isten! Az a szörnyű, hogy elhitte! Az más kérdés: én is. Lelépek… maradék magamnak. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Le én. És íme: a veszett piros és korán ellopott szexbomba, a mindent elsöprő hajók áldozata. Egy ilyen Belgrád-rakpartról induló buli, lomha, kleopátrafrizurás, anyutól kölcsönzött illatú babát takar. A baba nyűgös. Most esik vagy zene lesz. A Nagyméltóságú dönt. Ne feledjük, hatvanötöt írunk! Kedvenc vörösöm összemarakodott a kedvenc barnámmal. A hajó tengeribeteg, a hajó szentendrézik, a hajó hurcolja ezt a vissza soha nem térő estét. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> A gyárban ilyenkor Én vagyok a császár, itt meg a huzattól zúg a fülem, ezt a rihét örökké lekérik. A kis almaarcú megsértődött, és „valami” barátnő által támogatva bőg a hajóbüfében. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> – Az előbb majdnem ránk jött egy Hoffer (ez egy traktor)! </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> – Cssissitt! </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Apa szerint, majd JÓL megnézi azt a pasit, akivel FLANGÁL. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> (Ezt meg kell kérdeznem Nagyiéktől, hogy mit jelent.) És kettétépi, mint a búrkiflit (mondja). </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Apu nagyon művelt, annyi, de annyi más szót tud, hogy nem is tudom, Anyu miért is flangálhatna más Pasival. Hajnalban elrohant a boltba, reggelit ken az összes VADÁLLATNAK, csak a Nagyinak nem, mert Nagyi egy kis teát iszik mindennap, kétszersülttel. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Azután elrohan „zongorázni” (ez gépírást jelent), este hazajön, tele cekkerrel-cukorral (ezt már tudom, mit jelent!), Nagyi szerint jól teszi! </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Nagyapa viszont azt mondta, a cekker egy szatyor, olyan, mint nagyanyád, csak fiatalabb. És egy táskát lobogtatott a szeme előtt, enyhén kiabált, de miután közvetlen a tisztasági festés után voltunk, az öreg (a szatyor szerint) BE VOLT ÁLLÍTVA. Elhagyja a gyereket, és RÁADÁSUL egy kocsma előtt! Nagyapa soha nem volt BEÁLLÍTVA! Nyílván ezért bicegett (lőtéri seb) be a hátsó szobába morogva. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> cekker-cukor-hol-egyet-hol-kettőt </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> viszik-viszik-mindenki viszi </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> de az ÉN lányom ÚRILÁNY. Ne hozzon ide egy sztálintnyit sem! </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> – Apa! Itt dolgozik Anyu? (megint rángat) </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> (sziszeg) Mindkettőt megölöm! (ezek szerint két Pasi van!) </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> A gyárnak egy jó nagy két kéménye van. Meg egy torony, de az templom lehet. És nagyi tesójának omladozó malma. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Másiknagyi azt mondta: az a fasizmus befellegzett várai. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Nem tudom, kit kérdezzek meg, mi az a fasizmus? </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> – Apu, miért szaladgálnak? (Azt mondja, maradj veszteg, előbb megölöm a rohadékot, és hogy jeget visznek valamilyen elvtárs valagára, és félárva leszel, mert utána Anyád következik. Ennek legalább a felét értem, de azt mondja, letarolom őket, mint a répaszedő az ujját, erre kapok egy taslit, mert röhögni kezdtem… volna…) </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> KÉSŐBB RÁJÖTTEM, A RÉPASZEDŐK, AZ ASZTALOSOK, ÁCSOK ÉS A DIKTÁTOROK VESZÍTIK EL EGY VAGY TÖBB UJJUKAT (vae victis) AMIKOR MÁR MÉG ENNÉL IS KULTURÁLTABB LETTEM, AZT IS TUDTAM, MIT JELENT. HOGY ÖNÖK IS TUDJÁK, </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> EZ AZT JELENTI: JAJ A LEGYŐZÖTTEKNEK! </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> De most még kiskölök vagyok. Ott és akkor. És várjuk Anyát. Azt nem értem, miért kell egy fa mögött állni. A Hoffer elhúz, ami egy röhej, a Hoffer az oviban egy kertésznek a fia, és előkés kötényt kötnek rá minden reggel, hogy ne hányja le a ruháját. Persze örökké leokádja, és jól elverik este. Nem értem ezt se. Miért neveznek egy ilyen dilajról el ilyen nagy és erős traktort? </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Közben rohangásznak le-föl. Kallósnéni kezébe is egy vödör, Elvira visszafelé egy csomó vízzel. Jó napot, szervusz, szépfiú… </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> MIÉRT NEM ÖNTIK KI? </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Zsófi néni, egyik hóna alatt a kisvödörrel, a másik hóna alatt egy nagy darab jéggel. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> EZEK MEG VANNAK ŐRÜLVE! </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> (megint egy atyai) </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> – Cssiitt! Nem, fogok még miattad is börtönbe menni! </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Majd a Pasi meg a Jóanyád, az igen. Azt leülöm. Ha ötvenhatban szabadulok is, akkor is kikészítem ŐKET! </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> HA-HA. ÖTVENHATBAN REPESZT SZEDÜNK A KISPIAC ELŐTT. ANYÁMRÓL KIDERÜLT, HOGY NEM „OLYAN”! APÁT SEM CSUKTÁK BE SEMMIÉRT. KISVITÁNAK MEGHALT AZ APUKÁJA, ÉS NEKEM ELŐSZÖR A VÉCÉBE FÖLÁLLT A KUKIM! </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> De most még kiskölök vagyok. Ott és akkor. Apa leskelődik (szerintem leskelődünk). </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Azt mondja, ha ezt elrendezi, bemegyünk a városba. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> DE HÁT MÁR EZ IS AZ! </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Alig várták a gyógyszerszagú házat. Végre a szomszédék gárgyult gyermekére ráboríthattam az előszobafalat! (A társbérlet soha nem felejthető illata.) </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> – Fölmegyünk és győzünk! </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> A szomszédék gyógyszerszagú óvadéka nem beszélt (és milyen igaza volt) ezidáig. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Bogyópistára rántott előszobalét hozta meg a paradicsomot számomra. Nem letoltak, hanem most már minden nap TÁTRACSÚCCSAL vagyok etetve! </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Én nem akarok másik lakást. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Nem akarok másik szobrot fölülről! </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Most van egy cicám, kutya helyett, most van egy dadogós barátom, van egy köpőcsészém, a földtől alig magasabb ablak helyett. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Azt mondják, az énokozta ijedtség beszéltette meg Istvánkát. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Ez jó. Minden nap kellene egy ilyen sühás! Kár, hogy ezé a hülyéé az a cica, ami valójában engem illetne. Utálom a macskákat. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> De igazából nekem kellene, hogy legyen! Apa néha azt mondja: HÜLYE VAGY? Szerintem ez kérdés. A Pisti apukája soha nem mondja a pistára, hogy: „hűje”. Mégis beíratták a gyedóba. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> EZ AZT JELENTI, GYÓGYPEDAGÓGIAI KORREKCIÓS NÉPI EGYETAKARÁS DOLGOZÓK OSZTHATATLAN SZERVEZETE. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> És én miért járok hittanra titokban? Cinó nyűgös, Almácska álmos. Ilyen jó barátságot csak nők köthetnek. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Az unalmas és olajszagú hóhajón egyedül én öregszem. Fehér a hajam, fehér a Jakóm, a cipőm. És elmegyek én is hányni, mert se dolgom, se igazolásom nincs ebben a kényszerhajózásban. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Észak–Dél összefogott ellenem. Szarok a Bem-rakpartra, ha a Belgrádon kiköt a HAJÓ! Zuglóba már csak egy ugrás (ha jön a hetes). </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Öklendezek, mint a kikötni készülő társulat. Már nem kellek ennek a nevetséges helyzetnek. Nem tudom, miért szárítottam nyitott gázsütő fölött vézna hajamat. Nem ettem a dermedt rakott krumpliból. Nem tudom, öcsém megérdemelte-e azt a flegma búcsúszót: HÜLYE KISKORÚ, A BÁCSI MEGY A NAGYOK KÖZÉ ASZALNI! </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Ma már tudom, azt kellett volna mondani: Szia, Pöcsi, holnap Te is ilyen hülye lehetsz! </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> EGYÉBKÉNT EGY ISMERETLEN, DE EGYÉRTELMŰEN ÚTTÖRŐHÁZI ELADÓKISLÁNYTÓL KAPOTT VÉLETLEN PUSZIVAL TÁMOLYOGTAM HAZA A BELVÁROSON ÁT A KÜLVÁROSBA. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> – Kérem… kérem! Kisfiúcskák, lányikák! Ez nem guller, nem belvárosi bélvarázs! Nem fogdosódunk, nem rágózunk! Amerika messze van! Balra kettő… három és, elég. Fiam, munkaköntösbe nem jövünk legközelebb! Maga balra, vegye ki az alanyból az ujjacskáját, mert rácsapok! Has be, fenék ki, a tüdő dolgozik. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Három négysasszé, hárompontottjó és fordulunk… Gyécik… Gyécik, nem magyaróra van, hanem illem és táncika. Újrakezdve… Umpappa… Bogárkám, Hrabalovics! Tessék együtt lépni a zenével… Három, és elég! </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Na, kérem, most szünet levend, aki hugyozni akar, az kimehet pisikélni, a többi, ha beszarik is, megtanulja a pazodoblét! Tamtaramtam… tam… tamtatam… tam… és így tovább, megy ez, kedvecskéim… megy. Csak odaadás kell, és mindjárt furminábl! </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Ám amelyik piszkosdisznó a tárgyhónapban nem fizetett, legyen olyan drága, és rójja le adósságát a gépzongorát kezelő és mindig időzített Dolfi bácsinál! </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> A parketten egyébként nem dohányzunk! A párkett az szent! </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Mindennap Donelvira néni vixeli. A jó modor és a kurva élet között húzott határ ilyen kicsi, has be, fenék ki, és tessék… </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> …Na megint… megfordul… három és elég! Holnap Dunajevszkij: Hömpölyög az Ob című objektumára fogunk balettozni! Na, hess! nem kell hízelegni! Melegvíz nincs! Tessék otthon feredőzni, és legközelebb ugyanúgy gyanútlanul! Örültem a szerencsémnek! </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> HÁT, FIÚK, AKKOR, HA MÉG IDÉN KIMEGY EZ A SZAG, SZERELJÜNK BE: PRÓBA! </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Nos, hol itt a gyár? Teri mamánknak a felvégen lány-anyag. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> A Várpatak (azelőtt Uricasino) vendéglő ivóköre. Az orvosi rendelő, de még az aggok elhelyezését képző intézet munkaadója is. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Somogyi Adolf órásmester melasztól és portól eltömített óráinak tengelye. Édes lustított rugót, nyugtatót és fejfájás elleni pirulákat áhító létezmény. Csak a Lajos ül, meg talán a posta rendíthetetlenül. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> A le nem rótt kegyelet, meg a be nem fizetett csekkek biztonsagában. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Pedig ez a GYÁR a répacukrot is feledtetve, adott EGY ZENEKART! </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Igaz… hol van már az a zenekar? </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> De hol van az az íz, amit akkor cukor által édesnek nevezhettünk? </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> És hol van az a nyár? Hol az édes szerelő? Ha még emlékeznek… elment az utolsó vonat! Ezt nem én mondom, hanem… FIGYELJENEK… </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Borbéci: – Hát este vége volt a bulinak, akkor haza aváztam, a mutter őrjöngött (isten nyugosztalja!) de én már úgy feküdtem le, hogy hetfű meló, kedd, szerda megint, csütörtök, péntek is. Szombat csak fél nap: ÉS JÖN A VASÁRNAPI NA ODA! </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Esvány: – A mamám egyszer eldugta a ruhámat, én meg pizsamába szöktem a Bulira. Ha nem ismertek volna a rendezők, azt hiszik, a jelmezbállal tévesztettem össze a… Bocsánat, azt hiszem, nekem, mint halottnak nincs jogom nyilatkozni… </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Kisvita: – Baromi jó volt. Ők voltak az én Apukám! Meghaltam volna értük! Kaja, pija, vagy hol alszol, az nem volt téma. Nézze, én már szociológus vagyok, ezért merem kijelenteni, hogy IGEN! </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Plesz Krisztina: – Álljon meg, kisfiú! Nem tudom, lehet, hogy izgi volt, de régen is még srégen is. Ha most ránéz az órára, meglepi valami. Nem?… Na. Bartóktól önöket csak a bőrtokok választották el… Ja, és még valami… ha még egyszer… </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Habán Sámuel: – Kérem tisztelettel, engem ezek a gyerekek egyszer elhurcolásztak a Gyárba, és Isten áldásától kísérve, ötven éve őrzöm a nyájat… illetve őriztem. Nos, az a ricsaj akkor nagyon megrémített. Ma már tudom, Jézus ott Volt velük és velem. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Kibékíthetetlen emberek gyermekei ölelkeztek. A legjobban előkészített miséim sem hoztak ennyi együttérzést. Már persze abban az időben… egyébként, ha nem venné észre, korán az Úrhoz szólított István testvéremmel együtt, mi már nem vagyunk… mennem kell… az Őr legyen… </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Kucsa: – Hát az oltári volt! Figyelj, a lányom kettő-hetvennel lett meg. Ez már a harmadik, akit spontán szültem! A Prof meg mindig császárt javasolt. Nagyon-nagyon zenéltetek akkor. Te, én sokszor bepisiltem a bulitokon. Jó, néha bementem az Alfára, meg a Szekereket is nagyon, de nagyon bírtam. Tudod, akik a Gyújtóba’ játszottak! De ti, meg te! Hogy irigyeltem a Húgomat! </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Buci: – Miután én találtam ki a dolgot, csak azt tudom ma is mondani: kurva fegyelmezetlenek voltatok. Nekem a gyomorfekélyem akkor indult, plusz egyetemre jártam, szedtem le a szövegeket a magnóról, ami erősítő is volt egyúttal, meg támasz, ha a szél csapkodta az ajtót. Te meg soha nem ütöttél be pontosan a… Á… tudod jól… szóval kurva jó volt! </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Marika: (nem ér rá) </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Ágasvári Eta: – Ó… maga az… Na, kérdezzen, kérdezzen! Tudja, úgy szerettem magukat, kedves aranyos fiúkák! Csak hát akkor még elég nehéz volt a helyzet. Nézze, mi igen kemény kenyéren kerestük meg a boldogulásunkat. Mind a három ujjamon meg tudom számolni, hogy lettem a Kultúrház igazgatója. Na, kisfiam, a nyakkendőkötelezettség, meg a farmertilalom utasítás volt. Engem nem zavart a zaj, mert akkor már otthol voltam. Az én múltam megengedhette azt, hogy szombat-vasárnap csöndbe’ legyek. De a rend, az rend. És ez az volt akkor is! Én készültem, arany csemetéim, és leástam. Tessék. Nézzék meg, egy korábbi és jóval népidemokratikusabb rendezvény forgatókönyvét! </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Ez levél! Ez, kérem, program volt. Akkor. Fontos ügyben el kellett mennem. Ezért most minden erődet be kell vetned! Ágasvári etnő. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Ez én vagyok! </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Rád mindig számíthattunk! Nagyon fontos, hogy a Cukorgyár alapszerv és Tápgyár minden mozgósítható aktívája mobilizáljon! </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Ha nem jönnének, akkor szedd össze az öreg Vitálist. Az olyan jókat tud parodizálni. (Persze, előbb hallgasd le, vagy ilyesmi.) </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> De semmi latabár vagy egyéb… Érted? Találkozás-megszólítás-klubtárs. Köszönés: Szabadláb! Tásak! (enyhe karlendítés) </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Jelszó: Kín a bárány, benn a Farkas et. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> A klotyóról leszedni azt az angolos betűhalmazt! helyette: Révay. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> A védnökök névsora, amit húzass le, a következő: Rákosszentmihályi-Mátyásföld választott képviselet: Dr. Fiáker Igric 300%-os alkoholista és népi zenekara. Ne döbbenj meg, ha a vendégeket több tropikus takarítónő zaklatja! A fölmosás és az aknavetés politikai adat! Ezzel egyszer s mindenkorra leszámolunk az amerikaiakkal! A nagyterembe, csak az esztrád után lehet bemenni! </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Remélem, minden rendben lefolyik. </span></div><div class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12pt;"> Et. üdvözlettel: Váry eta. LEFOLYT.</span></div></div><div class="MsoNoSpacing"></div><div class="MsoNoSpacing"></div><div class="MsoNoSpacing"></div><div class="MsoNoSpacing"></div><div class="MsoNoSpacing"></div><div class="MsoNoSpacing"></div><div class="MsoNoSpacing"></div><div class="MsoNoSpacing"><br />
<br />
</div></div></div></div></div></div></div></div></div></div></div>-esKá-http://www.blogger.com/profile/07581969457631894229noreply@blogger.com0